„A depresszió népbetegség – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2020-ra ez a kórkép jelenti majd az egyik legnagyobb népegészségügyi problémát” – mondta el az Mta.hu-nak Gonda Xénia, az MTA–SE neurokémiai és neuro-pszichofarmakológiai kutatócsoport tagja, aki a depresszió és a szorongás jellemzőit vizsgálja gének, illetve környezeti tényezők hatásaival interakcióban. Azt eddig is tudtuk, hogy nem egy vagy két gén markáns befolyása váltja ki a betegséget, hanem sok gén együttes finom hatása indítja el a folyamatot. Kialakulásában a géneken kívül a környezeti tényezők, illetve e kettő interakciója is közrejátszik. „A depresszió nemcsak tüneteiben heterogén, de a tünetek hátterében álló genetikai tényezők és neurokémiai folyamatok is igen sokfélék lehetnek, az eltérő neurobiológiai háttéren kialakuló depressziós tünetek pedig eltérőek lehetnek, és így más-más típusú gyógyszerrel kezelendők” – sorolta a problémákat Gonda Xénia.
A kutatócsoport több ezer fős populációban olyan génváltozatokat keresett, amelyek közrejátszanak a depresszió kialakulásában. E munka során feltárták, miként függ össze a szerotonintranszporter gén egyik variánsa a bizonyos helyzetekben kialakuló depresszióval. „Azt találtuk, hogy nem minden típusú negatív életesemény, hanem kifejezetten a pénzügyi-gazdasági nehézségekkel kapcsolatos stresszorok voltak azok, amelyek ezzel a génvariánssal összefüggésben fokozzák a depresszió kockázatát” – fogalmazott Gonda Xénia. A gén negatív hatása elsősorban 30 évesnél idősebb férfiak esetében figyelhető meg.
„Még mindig elég mélyen gyökerezik a hagyományos nemi szerepekben, hogy a férfiak biztosítják a család anyagi jólétét. Nagyjából 30 éves kora körül áll mindenki a saját lábára, válik felelőssé saját maga és családja eltartásáért. Ugyanakkor, ha a társas hálózattal, baráti kapcsolatokkal, ismerősökkel összefüggő stresszorokról van szó, a szerotonintranszporter génnek ez a variánsa védő szerepet játszik a 30 év alattiaknál a depresszió kialakulásával szemben. Ez nem meglepő, hiszen úgy gondoljuk, evolúciós szempontból e génvariánsnak az a szerepe, hogy érzékenyebbé tegye az egyént a környezeti és társas hatások iránt. Ha érzékenyebben viszonyulunk társainkhoz, jobban tudunk együttműködni, ki tudjuk használni az abból fakadó előnyöket, hogy csoportban élünk, és nem vagyunk kizárólagosan magunkra utalva. Ugyanakkor ezek a variánsok nem ideális külső körülmények, túlzott mértékű stressz esetén a depresszió kialakulásához is hozzájárulhatnak. Érdemes vizsgálni, hogy milyen esetekben pozitív és milyen körülmények között negatív egyes génvariánsok szerepe. Ily módon nemcsak azt értjük meg jobban, hogy miként növelik a depresszió kockázatát, hanem azt is, hogy effektusukat miként tudjuk esetleg a megelőzésben, a kezelésben is kihasználni” – mondta Gonda Xénia.
Van-e adat arra, hogy ha elmúlnak az anyagi jellegű problémák, a depresszió kockázata is kisebb lesz, vagy egy ilyen korszak örökre nyomot hagy az emberben? A kutató válasza: a gyermekkorban ható stresszorok az idegrendszer fejlődését befolyásolva örökre nyomot hagyhatnak, azonban összességében hatásuk kumulatív. Ha nem is feltétlenül vezetnek az ilyen stresszek azonnal depresszióhoz, hatásuk hozzáadódhat a depresszió kockázatát fokozó egyéb hatásokhoz.