A Gyüttment fesztiválra érkező emberekre az a jellemző, hogy elvágyódnak a városi forgatagból, a céljuk pedig az, hogy minél inkább természetközeli életmódra váltsanak – bocsátja előre Kozma Gergely, aki párjával, Csatlós Reginával a rendezvény fő szervezője. A fiatalember elmondja, hogy a fesztivált baráti társaságukkal közösen találták ki, és tavaly szervezték meg először. – Az előadásokkal és különböző hasznos programokkal fűszerezett eseményre olyanok jönnek, akik keresik vagy megtalálták a visszautat a természetbe; utóbbiak adnak elő.
Nagyon sokféle út létezik, nem mindenki vágja ketté a sárga csekket. Van, aki megáll félúton, vidékre költözik és gazdálkodik, más önfenntartóvá is válik – hangsúlyozza Kozma Gergely. – Mi arra vállalkoztunk, hogy itt, messze a civilizációtól, az erdők mélyén, megmutatjuk a különböző lehetőségeket, a hiteles példákat – veszi át a szót Csatlós Regina. – S az a jó, ha mindenki megtalálja a számára szimpatikus ötleteket, utakat. Annak örülünk, ha a vendégeink tanulnak, akár azt, hogy miként érdemes megtenni valamit, vagy éppen azt, hogy miként nem érdemes. A kudarc is benne van a pakliban, sokan csalódnak, ha túl rózsaszín a köd a természetközeli életmód körül – teszi hozzá a hölgy. A rendezvényre érkező vendégek rendkívül sokfélék, mindenféle korosztály képviselteti magát, s hollandokat, németeket, angolokat is látni.
Kozma Gergely elárulja: annak idején ő is azért váltott, mert azt érezte, ha nem teszi, akkor „elhervad”. – Ültem a padlószőnyeges, klimatizált irodában, és nem találtam a helyemet. Idő kellett ahhoz, hogy megértsem, én „kültéri felhasználásra” készültem. Hoztam egy döntést, elszakadtam az addigi életemtől, elkezdtem gazdálkodni, kézzel kaszáltam, lovat, kecskét és tehenet tartottam. Aztán nekiláttunk fesztivált szervezni a magunkfajtának, az időnk nagy részét ősz óta ez tette ki. Az persze nem változott, hogy most is egy kis faluban, vályogházban lakunk, és gazdálkodunk – mutat rá Kozma Gergely.
Strapabíró fecskeház
A fő szervezők kitérnek arra is, hogy bár van részvételi díj a fesztiválon, de a többség nem vált jegyet, mert aki előad, annak ingyenes a részvétel. Emiatt profit sem nagyon keletkezik, de ha mégis, akkor azt az előadók kapják meg.
A négynapos fesztiválon a vendégek rengeteg program közül választhattak. Hallgathattak előadást többek között a minket körülvevő természeti környezetről, ökológiai, vegyszermentes gazdálkodásról és állattartásról, népművészetről és kézművességről, közösségi megoldásokról, vidéki megélhetésről, egészséges életről vagy éppen alternatív építészetről. Utóbbi emblematikus figurája Rácz Lehel, aki a Fülöp-szigeteken lakik, Taclobanban, és a fecskék módjára agyagból, illetve sárból készít házakat. – Korábban harminc évet Franciaországban életem, ott egy szaracén romfalut állítottunk helyre, és segítettük a helyieket.
Később Magyarországon, a Káli-medencében készítettem egy fecskeházat, amire azonban 13 évig nem kaptam meg a lakhatási engedélyt. Taclobanba 2013-ban kerültem, amikor a Fülöp-szigeteken tájfun söpört végig, és rövid idő alatt 1,2 millió ház ment tönkre. Odakint építettem egy mintául szolgáló fecskeházat, azóta is abban lakom, és az építési technikát tanítom a helyieknek. A fecskeház nemcsak azért jó, mert stabil, hanem jóval hűvösebb is van benne, mint a helyiek kunyhóiban. Közben karitatív tevékenységet folytatok, másokkal együttműködve utcagyerekeket táplálunk és tanítunk – meséli az idős férfi, aki később be is mutatja építési technikáját.
Virágzó, élő faluk
A fesztiválon előadó, Visnyeszéplakon élő Zaja Péter története az egyetemi évekig nyúlik vissza. – A nyolcvanas években alapító tagja voltam a Budapesti Műszaki Egyetem zöldkörének. Akkor még a természet- és környezetvédelem gyerekcipőben járt Magyarországon, mi nyugati példákat tanulmányoztunk, és onnan próbáltunk ötleteket meríteni. Aztán a rendszerváltás környékén többen arra jutottunk, hogy a budapesti lét egy szélmalomharc. Nyilvánvalóvá vált számunkra az is, hogy ha valami igazán komolyat akarunk elérni, akkor azt a saját példánkon keresztül kell bemutatni.
Elkezdődött az ökofalu-mozgalom, később mi ezt már élő falunak hívtuk, mert a kilencvenes évek közepére minden öko volt, amit el akartak adni. Kerestük a helyünket, hogy hol valósítsuk meg az elképzeléseinket, és hamar ráakadtunk a Zselicre. Több mint húsz éve a Somogy megyei Visnyeszéplakon szinte a nulláról kezdtünk el ökotudatos életet élni – meséli Zaja Péter. Hozzáteszi: ő a fesztiválon az állattartással együttműködő természetközeli gyümölcsészetről ad elő. – Mi kárpáti borzderes őshonos szarvasmarhákat tartunk. Az állatok legelik a fák között a füvet, megeszik a leesett gyümölcsöt, és közben trágyázzák a területet. Igyekszünk önfenntartók lenni. Akadnak olyan családok a környéken, amelyek nem akartak oltást adatni a gyerekeiknek, ezért kimentek Erdélybe – fogalmaz a férfi.
Gyógyítás ősi tudással
Kajári Lajos néptanító a feleségével és annak egy tanítványával érkezett a fesztiválra, és egy mongol jurtában, illetve annak környékén fogadják az érdeklődőket. – Évtizedekkel ezelőtt a feleségem úgy döntött, hogy kizárólag a családnak szenteli az életét. Elkezdte tanulmányozni az ősi magyar tudást, fokozatosan megismerte a gyógyítást, a gyógynövényeket, és a szolgálatunkba állította ismereteit. Bár műszaki ember vagyok, később én is ezt az utat választottam, és a témában magam is tanulmányokat folytattam. Amikor nyugdíjba mentem, én is az emberek támogatására tettem fel az életemet. Előadásokat tartunk, különböző rendezvényekre járunk, és segítünk a hozzánk forduló embereken – fogalmaz Kajári Lajos.
Zaka Dominika és férje, Áron reggelente lóval érkezik a fesztiválra. Az éjszakákat otthon töltik, mert közel laknak, és az állatokat amúgy is gondozniuk kell. A fiatal párról a közelmúltban riportban írtuk meg, hogy jurtában, a természettel összhangban élik mindennapjaikat. Sem a férjnek, sem a feleségnek nincs állandó munkahelye, a családi birtokot építik immáron második éve. A pénzt csaknem teljes egészében száműzték az életükből, amire szükségük van, és otthon nem áll rendelkezésre, ahhoz csere útján jutnak hozzá. Mindenhová, még bevásárolni is lóval járnak. – Mindennap itt vagyunk reggel 9-től este 7-ig, szinte megállás nélkül jönnek az érdeklődők – főleg gyerekek – lovagolni. A picik nagyon jól érzik magukat a hátasokon, sokszor úgy mosolyognak, hogy fülig ér a szájuk. Az ő örömük nekünk is erőt ad – mondja Dominika. Kialakítottak a területen egy játszóteret is, ahol a gyerekek lefoglalhatják magukat, a bátrabbak pedig állatokat is simogathatnak. A szülők közben keresik a (ki)utat.