Az 1958-ban mártírhalált halt Szobonya Zoltán ügyvédnek emléket állító tárlatot megnyitva a fideszes politikus hangsúlyozta: „amikor olyan emberek előtt tisztelgünk, mint a kecskeméti börtönben 1958-ban kivégzett Szobonya Zoltán, akkor az igaz ember életútja előtti főhajtás és tisztelet kell, hogy úrrá legyen rajtunk, hiszen ez az életút reményt és példát ad a jövő generációinak is”.
Szobonya Zoltán reményt ad, hiszen voltak, vannak és mindig lesznek olyan igaz emberek, akik dacolva még a legszörnyűbb elnyomó hatalommal is, elég bátrak ahhoz, hogy cselekedjék a jót, kiálljanak az igaz ügy mellett, és segítsenek ott, ahol már az igazság is elveszettnek tűnik – mondta Gulyás Gergely.
Hozzátette: Szobonya Zoltán egy volt azok közül, akik ilyen igaz életet éltek, és így példává vált az őt követő generációk számára.
Kijelentette: hatvan évvel ezelőtt a magyar nemzet megmutatta a világnak, hogy a szabadságot nem lehet gúzsba kötni. Hatvan évvel ezelőtt a magyarok megmutatták, hogy nem számít, milyen nagyhatalom, milyen sok tank és milyen nagy katonai erő áll is „velünk szemben, de a szabadságért képesek vagyunk bármilyen áldozatra, ha kell, legnagyobb kincsünket, életünket is fel tudjuk azért áldozni”. Emlékeztetett arra is, hogy hatvan éve az egész országon végigsöpört a szabadságvágy által hajtott forradalmi erő, amely egyedül képes volt arra, hogy ha csak két hétre is, de elsöpörje az elnyomókat.
Nagy Imre, Pongrátz Gergely, Wittner Mária, Mansfeld Péter és a többi pesti srác mellett „nem szabad megfeledkeznünk” az olyan hősökről sem, mint Szobonya Zoltán, aki saját településén vált a forradalom vezetőjévé; az ő helytállásuk nélkül csak a fővárosé és nem az egész országé lett volna 1956 magyar forradalma – mondta Gulyás Gergely „A fa fellobbant, a szén szerteszállt…” címmel Kecskeméten, az egykori Államvédelmi Hatóság Lestár téri épületében megnyílt rendhagyó kiállításon.
Szobonya Zoltánt, az 1956-os forradalom kiemelkedő Bács-Kiskun megyei vezetőjét 1958. szeptember 29-én végezték ki Kecskeméten.
A karizmatikus egyéniségű jogász mindvégig a forradalom tisztaságát képviselte. Az ügyvéd már a forradalom előtt is bátran védte a koholt vádakkal perbe fogott kulákokat.
A vallató- és börtöncellát, és az igazságért halni is kész ember hétköznapjait megidéző egységek mellett, külön terem idézi meg az 1950-es évek militáns világát.