Hazánkban a legtöbb állatkínzás a fővárosban és Pest megyében történik: tavaly 539 eset miatt indult eljárás az ORFK adatai szerint. Az ország északi részén is bőven van dolguk az állatvédőknek: Borsodban harminchat, Szabolcsban pedig csaknem ötven alkalommal érkezett bejelentés. Szolnok megyében is több mint harminc alkalommal kellett fellépniük a hatóságoknak.
– Ezek a számok valójában nem tükrözik a valóságot – figyelmeztet Révai Ildikó állatvédő, aki szerint a legtöbb ügy rejtve marad a hatóságok elől. – Amíg a szomszéd nem riasztja az állatvédőket, amíg nem hívunk rendőrt és hatósági állatorvost a helyszínre, amíg nem vizsgálják ki az esetet, addig az a statisztikában sem jelenik meg. A szervezetek így tanácstalanok, már csak azért is, mert sokszor az sem veszi komolyan a büntetését, akit végül sikerül eltiltani az állattartástól.
Tavaly nyáron Bács-Kiskunban bomló állati tetemeket, legyengült, elhanyagolt lovakat, kutyákat és birkákat találtunk egy birtokon. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész porta egy egybefüggő tömegsír volt – idézte fel lapunknak Révai Ildikó, aki 14 éve foglalkozik mentéssel.
A hatóságoknak nem kellett sokáig keresgélniük a tanyán, amerre csak jártak, mindenütt csontokba és bomló tetemekbe botlottak. – A bűz nemcsak a birtokon, de a szomszédos tanyákon is elviselhetetlenné vált, és a fertőzésveszély a közelben lévő lovardákra is átterjedhetett – tette hozzá az állatvédő.
A tulajdonos azt állította, hívott orvost az állatokhoz, de már nem lehetett mit tenni, ám később beismerte, hogy mindez nem igaz; ugyanakkor azzal is mentegette magát, hogy az állattartás veszteséges, és nincs elég pénze a körülmények javítására. A gazdát hiába tiltották el hosszú évekre az állattartástól, jelenleg is szaporítja a kutyákat.
– Ehhez a helyi hatósági állatorvos is asszisztál, aki a négylábúkat oltja és akinek nyilván tudomása van arról, hogy a férfit állatkínzás miatt eltiltottak – magyarázta a mentő.