Az úgynevezett „no-go” zónák veszélyeire hívta fel kormány a figyelmet a kvota.kormany.hu portálon:
„A „no-go” zónáknak nevezett területek olyan városrészek, amelyeket a hatóságok nem, vagy nehezen képesek ellenőrzésük alatt tartani. Ezekben a befogadó társadalom írott vagy íratlan normái alig érvényesülnek. Azokban az európai városokban, mint például Párizs, London, Stockholm vagy Berlin, ahol nagy számban élnek bevándorlók, több mint 900 ilyen „no-go” zóna létezik.”
A liberális média cinikus összekacsintással próbálta meg bagatelizálni a kormány által közzétett adatokat. A 444.hu a következőket írta:
„Maga a fogalom sem egyértelmű, de a közel ezres szám, és a felsorolt kerületekről azt állítani, hogy no-go zóna volna, szimpla hazugság.”
A 168 óra is, azonnal bírált:
„Hülyét csinált magából a magyar kormány. {…} Mint kiderült, ezeket a számokat főleg blogokból és összeesküvés-elméleteket közlő oldalakról ollózták össze.”
A kormány véleményével zsigerből jövő szembehelyezkedést már megszokhattuk, de annyi azonban elvárható lenne, hogy legalább a baráti médiát olvassák el, mielőtt véleményt formálnak.
Az ATV internetes portálján korábban megjelent írás egy 2014-es Daily Mail-ben olvasható, Tom Winsorral, a királynő egyik legmagasabb rangú rendőrségi tisztviselőjével készült interjúra hívja fel a figyelmet:
„{…} vannak olyan városok, ahova sosem megy ki a rendőrség, mivel soha nem is hívják őket. Soha nem tudnak semmiféle ügyről, mivel az ügyes-bajos dolgaikat maguk között rendezik, a közösségen belül. {…} fogalmuk sincs, hogy ezeken a közösségeken belül milyen törvényellenes cselekedeteket követnek el. „Olyan ez, mint egy zárt könyv. Mivel nem mehetünk oda, nem tudjuk, mi történik ott. Bármi lehet a legkisebb bűncselekménytől kezdve a legextrémebb gyilkosságokig.”
Valamint az sem ártana, ha figyelmet szentelnének a saját elvbarátaik megnyilatkozásaira is.
A napokban Patrick Kanner, a francia kormány városfejlesztési, ifjúsági és sportminisztere a következőképpen nyilatkozott a Le parisien portálnak:
„mintegy száz negyed van Franciaországban”, amely „potenciális hasonlóságokat mutat Molenbeekkel”
A szocialista politikus definícióval is szolgált a Molenbeekhez hasonló nyugat-európai no-go zónák meghatározásához:
„Ez a szegénység és munkanélküliség hatalmas koncentrációja, egy ultra-közösségi rendszer, egy maffiózó-rendszer földalatti gazdasággal, egy olyan rendszer, amelyből a közszolgáltatók eltűntek vagy majdnem eltűntek, egy olyan rendszer, ahol a választott tisztviselők leengedték a karjukat.”
Az idézett vélemények figyelembe vételével ugyanis, még az is elképzelhető, hogy a magyar kormány óvatosan fogalmazott a ”no-go„ zónák számát illetően.