Ha a francia konyhát övező legendákra gondolunk, aligha okoz meglepetést, hogy a harmincéves Bocuse d’Or összesített eredménytáblázatát (a mostani döntő előtt) hét arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel Franciaország vezeti. A dobogó második és harmadik fokán álló országok inkább keltenek feltűnést. Az összesítésben ugyanis szorosan a franciák mögött Norvégiát találjuk a második helyen öt arany, valamint két ezüst és két bronz elismerésével. Aztán Dánia következik, skandináv szomszédjánál jóval szerényebb, egy aranyból, három ezüstből és egy bronzmedálból álló „gyűjteményével”. Ugyancsak megdöbbentő lehet azok számára, akiknek Svédországról a húsgolyók, Belgiumról a sült krumpli, Németországról pedig a szerényen fűszerezett kolbászok jutnak eszükbe, hogy ezek az országok foglalják el a további, azaz a negyedik–hatodik helyeket, s Japán például csak a kilencedik a listán.
A döntőben a világ minden tájáról érkező 24 csapat méri össze tudását. Magyar szakács érmet eddig nem szerzett, s mindössze kétszer jutott ki Lyonba. Jól mutatja azonban a hazai gasztronómia fejlődését és a szakácsok erősödését, hogy 2013-ban Széll Tamásnak, 2015-ben pedig Molnár Csabának sikerült a finisbe jutnia. Aztán tavaly, a budapesti elődöntőt fölényesen megnyerte Széll Tamás, aki aranyesélyesként utazhatott Franciaországba. Sokan persze úgy érezhetik, hogy egy efféle verseny nem lehet objektív: ízlés dolga, kinek mi a finom. A magyar versenyző azonban az Index tudósítójának korábban elmondta, hogy a kóstolás valójában nem annyira szubjektív, mint hinnénk. A zsűri tagjai maguk is a világ legjobb szakácsai közé tartoznak, így pontosan tudják, milyennek kell lennie a tökéletes halnak, húsnak, zöldségnek. Pontozni tehát nem azt pontozzák, hogy ők szeretik-e az adott tételt, hanem azt, miként van elkészítve.
Az összesített eredménytáblázat alapján elmondható, hogy a Bocuse d’Ort európai fölény jellemzi. A legjobbak közé jutott huszonnégy névre pillantva pedig azt is megállapíthatjuk, hogy nem egy elnőiesedett szakma legjobb képviselői csaptak össze a napokban. A huszonnégy közé pusztán két nő fért be: Giovanna Grossi Brazíliából, és Jessika Toni. Ő szintén Latin-Amerikából érkezett, méghozzá Uruguay fővárosából. A Bocuse d’Oron 1987 és 2015 között aranyérmet szerzett tizenöt séf között pedig csupán egyetlen nő akad: az 1989-ben győzelmet arató Léa Linster Luxembourgból. S nem változtat a helyzeten az sem, ha a második és harmadik helyezettek névsorát böngésszük.
Megjegyzendő, hogy az egykori versenyzők nem ritkán zsűritagként, vagy éppen trénerként térnek vissza a versenyekre. Ez elmondható az eddigi legesélyesebb magyar versenyző, Széll Tamás felkészülését tanácsadóként segítő Rasmus Kofoed dán séfről is. Kofoed a Bocuse d’Or történetének legsikeresebb versenyzője. Hazája öt érméből hármat, egy bronz-, majd egy ezüst- és egy aranymedált is ő hozott el a nemzetközi szakácsversenyről. A koppenhágai étterme, a Geranium pedig idén a harmadik Michelin-csillagot kapta meg.