Az államfő a díjátadón elmondott beszédében hangsúlyozta, államalapító Szent István ünnepén azok vehetik át ezt az elismerést, akik megerősítik: emberként és magyarként is mindenkinek küldetése, hogy a maga egyedi teljesítményével, ötleteivel, elszántságával gazdagabbá tegye ezt a világot.
A Magyar Szent István Rend a tehetségeknek, példát mutató tudósoknak, művészeknek, sportolóknak, egyházi és közéleti szereplőknek szóló közös hála legrangosabb kifejezője – fejtette ki Áder János, hozzátéve, a nagyot álmodó, izzó tehetségek nélkül, az örökös fejlődni vágyás, a kreatív megújulás, a kitartó, precíz és céltudatos munka, a minőség kérlelhetetlen érvényesítése és a mindig magasabbra igyekvő szándék nélkül a világ sokkal szürkébb, reménytelenebb hely lenne.
A köztársasági elnök kiemelte, Erdő Péter mindig a nemzet „pótolhatatlan méltóságát” szolgálta, továbbá lelkipásztori és tudományos munkáját is abban a tudatban végzi, hogy az igazság felismerése a továbbadás felelősségével jár, ezért jelent életében a tanítás küldetést az értékek megismerésére és megismertetésére.
Áder János szerint a bíboros lelkipásztori, egyházszervezői és kutatói hivatástudata egyaránt arra figyelmeztet, „helyesen tesszük, ha tekintetünket időről időre az örökkévalóra, a változatlanra irányítjuk, és életünk tengelyébe olyan értékeket állítunk, amelyek megtartanak minket hivatásunkban”. Az államfő példaként említette erre a múlt ismeretét és az elődök tiszteletét, a jog következetes alkalmazásét, és a szeretet törvényének szem előtt tartását.
„A kereszt nélkül az, amit ma Európának ismerünk, nem is létezhetne” – idézte a köztársasági elnök Erdő Péter korábbi kijelentését, aláhúzva, hívőknek és nem hívőknek közös a felelőssége, hogy Európát, és benne Szent István Magyarországát a maga egyediségében megőrizze, továbbá a kölcsönös megbecsülés, a felebaráti szeretetet, a tisztesség, az igazságosság, az emberi méltóság értékeit érvényre juttassa.
Az államfő elmondta, Vásáry Tamás is távolba mutató, magas célokat állított maga elé, csodagyerekségének ígéretét váltotta be.
„Ifjú titánból lett rajongással körülvett, érett művész és bölcs mester” – fogalmazott Áder János, aki szerint Vásáry Tamás szuggesztív, magával ragadó előadásmódja egy olyan hangszeren hozott számára sikert, amely körül még a világ élvonalában is nagy a tolongás.
A köztársasági elnök köszönetet mondott Vásáry Tamásnak, amiért az egykori kényszerű búcsú után végül hazatért, továbbá a nagyhírű lemezkiadók és fényes koncerttermek ünnepelt csillagaként is megmaradt magyarnak.
A köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére adományozza Magyarország legmagasabb rangú kitüntetését.
Az ünnepségen ismertetett kitüntetési határozatok alapján Erdő Péter a Magyar Szent István Rend kitüntetést példaértékű egyházi szolgálata, a családok védelmében tanúsított következetes kiállása, nemzetközi szinten is kiemelkedő teológiai egyházjogi tudományos munkája elismeréseként vehette át, míg Vásáry Tamás kimagasló zongorajátékáért és karmesteri munkájáért érdemelte ki, amellyel egyedülálló módon gazdagította és népszerűsítette a magyar zeneművészetet.
A Magyar Szent István Rendről
Koptik Odó dömölki apát az 1741. évi országgyűlésen javasolta egy Szent Istvánról elnevezett nemesi lovagrend létrehozását. 1760-ban, a Habsburg Birodalmat megrendítő hétéves háború idején nyújtott be Esterházy Ferenc gróf, Moson vármegye akkori főispánja, 1762-től magyar kamarai főkancellár részletes javaslatot az uralkodónak egy civil érdemrend létrehozására az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Esterházy 1764 elején újabb tervezettel állt elő, de a konzervatív udvari körök nyomására a javaslatot több helyen módosítania kellett (az ellenzők a Katonai Mária Terézia-rend és az Aranygyapjas rend tekintélyének csorbulásától tartottak).
Mária Terézia 1764. február 20-án fogadta el az előterjesztést, és Esterházyt nevezte ki az alapítandó rend kancellárjává. A királynő döntésében szerepet játszott, hogy 1764 júniusára országgyűlést hívott össze, amelyen a hadiadó emelését szerette volna elérni, és gesztusával a rendek jóindulatát igyekezett elnyerni. (Mária Terézia Szent István király utódaként nem sokkal korábban kapta meg XIII. Kelemen pápától hivatalosan az apostoli király címet.)
A Szent István Rendet (Insignis Ordo Sancti Stephani) a királynő legidősebb fia, József főherceg (a későbbi II. József) római királlyá történő koronázásának napján, 1764. május 5-én alapították, és másnap már meg is történtek az első adományozások.
A rend magyar jellegének hangsúlyozása érdekében a királynő magyar viseletben jelent meg, kíséretét kizárólag magyar nemesek alkották, és fontos szerepet játszott a ceremónián a magyar testőrség. A rend ünnepe augusztus 20., Szent István király emléknapja, nagymestere pedig az uralkodó lett, latin nyelvű jelmondata így szólt: „Publicum Meritorum Praemium”, azaz a köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma.
Az alapszabály a rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: 20 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 kiskeresztes, a létszámba az egyházi tagokat nem számították bele. A kitüntetést csak férfiak kaphatták (az egyetlen kivétel az alapító, Mária Terézia volt), az első két osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy nemzedékre visszamenőleg nemesi származást kellett igazolni, bár ettől kivételes esetben eltekintettek. A nagykereszt tulajdonosai belső titkos tanácsosi, a parancsnoki kereszt birtokosai grófi vagy bárói, a kiskeresztesek pedig bárói rangot kérelmezhettek.
A három osztály jelvénye nagyságban eltérő, aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével (a nagykereszthez csillag is járt). A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos, benne a koronás zöld hármas halmon fehér kettős kereszt áll, jobbról M. T., azaz M(aria) T(eresia) kezdőbetűk arany színben. A középpajzsot aranyszegélyű karikagyűrű fogja körbe, benne a rend jelmondatával. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon, a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözete is volt (vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett zöld bársonymente, kócsagtollas, vörös bársonykalap). A tagság nem volt örökölhető, a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után a Szent István Rend megszűnt, újjáalapítását az a vita is nehezítette az immár független Ausztria és Magyarország között, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e alapító. Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után Horthy Miklós kormányzó rendelkezett a Magyar Királyi Szent István Rend adományozásáról, és átvette a rend nagymesteri tisztségét, de a felújított rendet csak néhány alkalommal adományozták.
A kitüntetéssel az adományozók elsősorban a polgári szolgálatokat kívánták elismerni, politikusok, diplomaták, hivatalnokok, a 19. században már művészek és tudósok is megkaphatták. Az elismerést azonban protokolláris és külpolitikai okokból is adományozták, így a kitüntetettek között szerepel a szabadságharcot leverő Windischgrätz herceg, a bevonuló orosz csapatok parancsnoka, Konstantin orosz herceg, a megtorlást vezénylő Haynau, 1938 után Hermann Göring, a német Harmadik Birodalom marsallja és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter.
A Szent István Rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor megszüntették, majd 2011-ben megújították. Az ismét legmagasabb magyar állami kitüntetésnek számító Magyar Szent István Rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A kitüntetést 2013 óta augusztus 20-án a miniszterelnök előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök, aki tisztségénél fogva maga is kitüntetett.
A Magyar Szent István Rendnek nincsenek osztályai, de a jelvény ugyanolyan, mint amilyen Mária Terézia korában volt. 2013-ban Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó és Lámfalussy Sándor magyar születésű, Belgiumban élő (belga állampolgárságú) közgazdász, bankár, az „euró atyja” részesült az elismerésben.
2014-ben Kertész Imre Nobel-díjas író és Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló, 2015-ben Polgár Judit sakk Oscar-díjas nemzetközi sakknagymester és Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző-karmester, az elmúlt évben pedig Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes és Makkai Ádám Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas költő, műfordító, nyelvész vehette át a legmagasabb magyar állami kitüntetést.