Vége az évek óta tartó aggódásnak és kilátástalanságnak. Felvirradt a magyar baloldal halványpír hajnala. Felharsannak a spontán privatizált gyárak szirénái, munkásőr egyenruhák állnak vigyázzban a tükrös szekrényben. Együtt dobban szoci lobbista és a kisnyugdíjas szíve. Mámoros ajakkal zengik a Klubrádió betelefonálói, hogy van remény.
A Vasárnapi Hírek szerint nem marad igazi vezető nélkül a baloldal. A hetilap úgy tudja – istenem, végre! – hogy van egy – így csupa nagybetűvel: JELÖLT. De jó is hallani, hogy van egy személyiség – bizony, bizony, ha mondom: személyiség, aki ráadásul közéleti, és úgy integrálja a Juhász Pétert a Harangozó Tamással meg a Bokros Lajossal, mint egy nagyszakállú matematika professzor. Helyére kerülnek a dolgok, mert ez a világ menete.
Lesz megint egyfelől, meg másfelől, és akkora baloldali gondolat is lesz, hogy nem fér be Bolgár György műsorába. Hagyó már készíti a nokiás dobozt. A bizonytalan választók varázsütésre törzsszavazókká lényegülnek át, a politikai centrumban elhelyezkedők pedig úgy meg lesznek szólítva, mint Torghelle a Fradi-béközép előtt. De ez még semmi!
A Jelölt közismert, de nem politikus. Ki lehet az? Sas Józseftől Lengyel Lászlóig széles a szocialista horizont. Egyelőre csak annyit tudni a hetilap szerint, hogy a „kulisszák mögött gyúrja magát”. Hát, komolyan mondom megöl a kíváncsiság, innentől nekem nincs egy nyugodt éjszakám. Most már csak arra vigyázzon az MSZP, hogy a fickó nehogy jeges vödröt húzzon a fejére, vagy libatenyészeteket zárasson be, mert akkor fuccs a nagy pártok fölött lebegő szocialista Gandhinak.