A Bolyai-díj – teljes nevén: Bolyai János Alkotói Díj – 1945 óta az első jelentős magánkezdeményezésű tudományos elismerés hazánkban.
A Bolyai-díj Alapítvány csaknem húsz évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy a gazdaságilag és társadalmilag is versenyképes Magyarország erősítése érdekében támogassa a tudományos életben kiemelkedő teljesítményt nyújtó szereplőket. Az alapítványt 1998 májusában magánvagyonából hozta létre Karsai Béla, Lantos Csaba, Somody Imréné, valamint a kezdeményező, Somody Imre.
Hozzájuk csatlakozott 2001-ben Alexander Brody író és reklámszakember, valamint Várkonyi Attila, majd 2009-ben további két magyar származású tudóssal egészült ki a csoport – a közelmúltban elhunyt Oláh György Nobel-díjas kémikus és John Lukacs történész védnökként segítette a kezdeményezést.
Az első alkalommal 2000-ben átadott díjat olyan magyar állampolgárságú, illetve magyar származású személy kaphatja, aki nemzetközi mércével is kimagasló eredményt ért el a tudományos kutatás, fejlesztés, a tudományos utánpótlás nevelése, illetve ezek eredményeinek a társadalmi-gazdasági életben való hasznosítása terén. Az elismerésről egy 15 tagú független díjbizottság határoz, amelynek elnöke a mindenkori köztársasági elnök.
A kezdeményezés mellé állt ebben az évben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal is. A díjjal 2009-ig 50 ezer eurónak megfelelő adómentes forint járt, amelyet 2009-ben 100 ezer euróra emeltek.
Az első Bolyai-díjat a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi alelnöke, Freund Tamás neurobiológus kapta 2000-ben, majd őt követte Roska Tamás informatikus, Bor Zsolt fizikus, Lovász László matematikus, Ritoók Zsigmond ókorkutató, Perczel András vegyész és Nusser Zoltán neurobiológus. A legutóbbi díjazott Pál Csaba biológus volt 2015-ben, aki a genetikai rendszerek és biológiai hálózatok evolúciójával foglalkozik. Az elismerést idén immáron kilencedik alkalommal ítélték oda – először egy kutatónőnek.
É. Kiss Katalin Széchenyi-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Az MTA Nyelvtudományi Intézete kutatóprofesszorának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának kutatásai megújították a magyar nyelvtant, és általános nyelvészeti felismerésekhez vezettek.
Nyelvtörténeti kutatásai során rekonstruálta az ősmagyar mondat alapszerkezetét és a kései ómagyar korban végbement mondatszerkezeti változások okait és lefolyását.
Tucatnyi könyve és kétszáz tanulmánya jelent meg nemzetközi és hazai tudományos kiadóknál, illetve nemzetközi és hazai folyóiratokban. 2015-ben magyar tudomány kategóriában Prima Primissima díjat vehetett át.