Hazugságon alapuló kampányt folytat az ellenzék és a balliberális sajtó a kormány ellen annak kapcsán, hogy Magyarország megközelítőleg 1300 menekülőt részesített jogi védelemben tavaly. A bíráló nyilatkozatok nagyvonalúan siklanak át a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek, a menekültek, oltalmazottak és befogadottak közötti különbségek, vagy az olyan tények felett, mint hogy a kormány kezdettől fogva különbséget tett az illegális bevándorlók és a valódi menekültek között.
Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a bevándorlási hatóság havonta közli statisztikáit, így senkit sem lephetett meg az említett szám, szó sincs titkolózásról.
Tegnap ismét Vona Gábor szólalt meg az ügyben, önálló határőrséget ígért arra az esetre, ha pártja megnyeri az országgyűlési választást, egyúttal az Orbán Viktor vezette kabinet szemére vetette: „három éven át hiszterizálták a társadalmat, azt ígérték, hogy nem engednek senkit betelepíteni”. A zsugorodó Jobbik elnöke szerint a kormány lelepleződött, és bebizonyosodott, hogy a Fidesz–KDNP hazudik az embereknek a migráció kezeléséről.
A számonkérés meglepő, hiszen Vona az elmúlt években szélkakasként viselkedett a migráció kapcsán. Emlékezetes, hogy 2015-ben még pártjával együtt népszavazással és az eredmény alkotmányba foglalásával állta volna útját az unió által erőltetett kényszerbetelepítési kvótának.
A következő év tavaszán a referendumot már nem tartotta fontosnak, egyből az alaptörvényhez nyúlt volna, az októberi népszavazás után viszont mégis megtorpedózták az alkotmány kiegészítését. Erre emlékeztetett tegnap a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, Dömötör Csaba is, amikor hiteltelennek nevezte a pártelnököt.
Az egykori „nemzeti” párt hozzáállását jól jellemzi, hogy a Helsinki Bizottsággal együtt támadták a nemzeti konzultációt. Továbbá az is beszédes tény, hogy Vona Gábor korábban egyértelműen támogatólag nyilatkozott a betelepítési kvótákról – tette hozzá.
A Jobbik elnökét az elmúlt évek kormányzati megnyilatkozásai cáfolják, hiszen a 2015-ben kipattant válság kezdete óta miniszterek, államtitkárok, a Fidesz és a KDNP politikusai számtalan nyilatkozatban, közleményben, országházi és európai parlamenti felszólalásban tették világossá, hogy meggyőződésük szerint különbséget kell tenni valódi menekültek és gazdasági bevándorlók között.
Ez történt például 2017 áprilisában, amikor Orbán Viktor felszólalt Brüsszelben, az Európai Parlament plenáris ülésének a magyarországi alapjogok helyzetéről folytatott vitáján, ahol a kormányfő beszédét követően Gál Kinga világossá tette: „A helyzet az, hogy a migrációs válságot a gyökereinél kell kezelni, és szét kell választani a valódi menekülteket és az illegális bevándorlókat. Orbán Viktor erős, prosperáló Európában akar élni” – mondta.
Az ellenzéki kommunikációra jellemző most annak sulykolása, hogy a kormány titokban maga hajtja végre a Soros-tervet. A valóság ezzel szemben az, hogy a valódi menekültek oltalomba vételére nemzetközi szerződés, a genfi egyezmény kötelezi hazánkat, mint ahogy arra Szijjártó Péter külügyminiszter és tegnap Dömötör Csaba is felhívta a figyelmet.
Titkolózásról ez idáig csak az üldözött kopt keresztények esetében volt szó, amit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a rájuk, illetve hozzátartozóikra leselkedő veszéllyel meg is indokolt. Amúgy a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal havonta közli honlapján a vonatkozó számokat.
A balliberális sajtó annak ellenére színlelt meglepetést Altusz Kristófnak, a külügyminisztérium helyettes államtitkárának 1300 befogadottról szóló mostani nyilatkozata után, hogy a Soros százmillióival kitömött Helsinki Bizottság és a Migration Aid tavaly őszi fóruma nyomán már maguk is beszámoltak erről. Figyelemre méltó, hogy ott a két szervezet is az oltalomba vettek számának emelkedésével igyekezett lejáratni a kormányt a tömeges bevándorlást elutasító szavazók előtt.
Az ott elhangzott csúsztatásokról a Magyar Idők részletesen beszámolt. Cikkünkben közöltük azt is, hogy az ellenzéki civilek (s most már az ügyben megszólaló ellenzéki pártok is) tudatosan összemossák a menekülteket az oltalmazottakkal és a befogadottakkal. Érdemes tisztázni a fogalmakat: nagyon leegyszerűsítve menekült az, akit hazájában faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai meggyőződése miatt üldöznek vagy üldözés fenyegeti – mint például a közel-keleti keresztényeket.
Ezzel szemben oltalmazotti státust az kaphat, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén súlyos sérelem érné. Befogadott pedig olyan személy lehet, akit egyéb fenyegető okból nem küldenek vissza a származási országába. Ilyen ok lehet akár az is, ha hazájában egy általa elkövetett bűncselekmény miatt halálbüntetés várna rá.
Lényeges körülmény az is, hogy a migránsok és menekültek zöme Magyarországot nem tekinti célországnak, ezért első adandó alkalommal tovább indul nyugat felé, amit az unión belül garantált mozgásszabadság miatt nem lehet megakadályozni.
Ez a kvótavitában ezerszer elhangzott, a migrációpárti szervezetek és politikai csoportok arra használták fel érvként, hogy a magyaroknak végső soron nincs tartanivalójuk a betelepítéstől, a kormány pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kvótarendszer pont ettől válik embertelenné – ha pedig a migránsokat köteleznék a helyben maradásra, az jogaik és az európai normák semmibevételét jelentené.
Sikertelen stratégia
A Migrációkutató Intézet szerint az elmúlt években a menedékre nem jogosult bevándorlók visszaküldése mint jogintézmény nem volt eredményes, hiszen az érintetteknek csupán elenyésző hányadát sikerült ténylegesen hazaküldeni. A tanulmány kiindulópontja, hogy egy tökéletesen működő visszaküldési stratégia sem a leghatékonyabb eszköz az Európára háruló migrációs nyomás csökkentésére. A már Európába érkezettek helyzetét hivatott ugyanis kezelni, ezért nem járul hozzá az érkezés korlátozásához. A szervezet szerint a válság enyhítéséhez elengedhetetlen lenne a kibocsátó országok lakosságában élő hamis Európa-kép megváltoztatása.