Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének (NKI) igazgatója lapunknak azt mondta: a termékenységcsökkenés, ahogyan az elvándorlás sem magyar átok, az előbbi általános európai tendencia, az utóbbit tekintve pedig sokkal jobb a helyzet nálunk, mint például Lengyelországban. Az intézet számítása szerint ha ugyanolyan arányban távoztak volna külföldre Magyarországról, mint Lengyelországból, akkor most mintegy hatszázezerrel kevesebb ember élne hazánkban.
A gyermekvállalással kapcsolatos tendenciák közül kiemelte: általánossá vált, hogy 28–30 éves korban szülik a nők első gyermeküket, és ma sokkal változatosabb, hogy ki mikor és hány gyermeket vállal, mint negyed századdal ezelőtt. Miközben tavaly ismét több gyermek született, mint az előző évben, erőteljesen nőtt az egygyermekesek, továbbá ugyancsak jelentősen csökkent a kétgyermekesek aránya. A ma 40–44 éves korosztályban 15 százalékos gyermektelenséggel kell számolni, míg az egy gyermekesek aránya 25 százalék feletti.
Spéder Zsolt szerint öt olyan tényező van, amelyek együttesen befolyásolják, hogy valaki vállal-e gyermeket és ha igen, mennyit. Ezek közül az első mindenképpen a boldog párkapcsolat, amelyben a felek számára fontos, hogy kapcsolatukat gyermekvállalással is megpecsételjék. Szintén lényeges szempont a munka és a család összeegyeztethetősége, az otthon biztonsága, az élet kiszámíthatósága, illetve a családpolitika, de nem lehet eltekinteni a szűkebb és tágabb környezetünkben zajló értékváltozástól sem.
A demográfus hozzátette, hogy az első gyermek vállalása a legnagyobb lépés, mert ez életpálya-módosítást jelent. Kiemelte: míg ezt jellemzően a szülőség megélése motiválja, a másodikat az, hogy legyen testvére a gyermeknek, a különféle támogatórendszernek a harmadik és további gyermekek vállalásánál talán nagyobb szerepük van.
Ezzel kapcsolatban arra tanulmányra is felhívta a figyelmet, amely kimutatta, hogy a jelentős család- és népesedéspolitikai intézkedéseket még nem sikerült a társadalom széles körében ismertté tenni. A Kapitány Balázs, az NKI igazgatóhelyettese által jegyzett elemzésből kiderült: a megkérdezettek túlnyomó többsége a családtámogatási formák közül csak hármat ismer.
Ráadásul a megkérdezettek szerint a rendszer túlságosan bonyolult, a jogszabály-módosítások miatt nehezen hámozható ki belőle, hogy ki, mikor és milyen juttatást, támogatást vehet igénybe.