Civilizációnk egyik velejárója, a zaj hasonlóan komoly befolyással van a környezetre, mint a gyárkéményekből áradó füst vagy a vízbe, talajba kerülő vegyszerek – közölte lapunkkal Berndt Mihály, a Herman Ottó Intézet szakértője. A zajreferens szerint a különböző hanghatások, például a közutak melletti folyamatos, gyakorta éjszaka sem szűnő zaj nemcsak ránk, emberekre hat károsan, hanem megnehezíti például az állatok egymás közti kommunikációját is. Egyes fajok ugyan képesek alkalmazkodni, mások – főleg az énekesmadarak – azonban inkább odébbállnak, ezzel csökkentve a biológiai sokféleséget.
A zajszennyezés bolygónk faunájára gyakorolt hatásáról egyelőre kevés kutatási adat áll rendelkezésre, ami nem meglepő, hiszen az ember és a zaj viszonyát is csupán néhány évtizeddel ezelőtt kezdték mélyebben kutatni, és a vizsgálatoknak többnyire hosszabb távot kell átölelniük – mutatott rá Berndt Mihály. – Sokak számára a zaj megfoghatatlan, pedig mindenkit érintő probléma. A Nobel-díjas Robert Koch már több mint száz éve a pestissel és kolerával állította párhuzamba.
A nyilvánvaló túlzás ellenére ebben nagy igazság van, hiszen a zajszennyezésnek olyan élettani hatásai vannak, mint a halláskárosodás, az alvászavar, a stressz, s közvetve a cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések rizikófaktorának egyértelmű növekedését is eredményezi, de hat a hormonháztartásunkra is – magyarázta a szakértő.
A városi ember különösen rossz helyzetben van, ami kevéssé meglepő. Budapest belvárosi útjai mentén előfordul a 75-80 decibel közötti zajterhelés, a 3-as metrón utazókat pedig ennél magasabb is érheti. A nappali időszakra vonatkozó, úgynevezett egyenértékű szint megengedett értéke – ezt talán tekinthetjük egészségügyi határértéknek – 50-60 decibel, főközlekedési létesítmények okozta zaj esetén 65 decibel. A zajhoz nem lehet hozzászokni.
Az agy ugyan képes valamelyest kizárni az észlelését, de a hatásai ettől függetlenül még érintenek bennünket. – Egy általunk csendesnek érzékelt szobában 20-25 decibel, a belvárosi éjszakában pedig ennek többszöröse a hallószerveinket érő zaj mértéke – hívta fel a figyelmet Berndt Mihály. Hozzátette: a legutóbbi, 2007-ben készített részletes felmérés eredménye szerint a budapesti lakosság 30 százaléka él olyan zajban, ami nemkívánatos mértékű és az egészségre káros hatású. Ezt a fiatalok a hangos zenével tetézik, amely telefonjukról, MP3-lejátszójukról közvetlenül a fülükbe szól. Észre sem veszik, és károsítják a hallásukat.
A tinédzserek körében elvégzett felmérések azt mutatják – idézte fel a zajreferens –, hogy egyre többüknek van „50-60” éves füle, azaz olyan a hallásuk, mint egy korosodó emberé. Ez hosszú távon az állam egészségügyi kiadásait is meg fogja terhelni, éppen ezért egyszerre népegészségügyi és nemzetgazdasági érdek, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a zajvédelemre – derült ki Berndt Mihály szavaiból.