Tiszabő és Tiszabura a magyarországi szegénység két emblematikus települése. Tiszaújváros egyike az ország konszolidált, békés kisvárosainak. Tiszabőn és Tiszaburán együttesen mintegy 5800 ember él, Tiszaújváros lakossága meghaladja a 17 ezret. Látszólag keresni sem lehetne eltérőbb helyzetű településeket – egyetlen jellemzőt leszámítva: Tiszabőn és Tiszaburán évente körülbelül 150 gyermek születik. Megközelítőleg ugyanannyi, mint a háromszor akkora Tiszaújvárosban. Ezt akár úgy is mondhatnánk, hogy a Tisza-parti településeken a nyomorban élő családok csaknem háromszor annyi gyermeknek adnak életet, mint a konszolidált körülmények között élő középosztályhoz tartozók.
Nincs könnyű helyzetben, aki tényekkel, megbízható kimutatásokkal próbálna alátámasztani egy ilyen összefüggést országos szinten. A helyzetet bonyolítja, hogy a megállapítások sok esetben nem a nyomorban élő családokról, hanem sokkal inkább a roma kisebbségről szólnak, miközben egyes kutatások szerint a nyomorral kapcsolatos jelenségek nem a származáshoz, hanem inkább az életkörülményekhez köthetők. A tisztánlátást nem segíti, hogy a roma népesség és a nyomor jellemzői a legtöbb érintett helyen egyszerre vannak jelen.
Egyértelmű, mindenki által elfogadott adat kevés létezik, és azok között is számos olyan van, amelyik értelmezésre szorul. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hivatalos honlapján például az olvasható, hogy az utolsó, 2011-es népszámlálás során 315 ezer roma embert írtak össze, azokat, akik magukat annak vallották. Kutatók és elemzők szerint kétszer ekkora cigány népesség él az országban, a romák számát inkább 600-650 ezerre teszik. Mire juthatnak az elemzések, ha már a kiinduló adatnál ekkora különbséggel dolgoznak a kutatók?
A statisztikai hivatal 2015. december 16-án, a Statisztikai Tükör 82. számában adta közre a hazai nemzetiségek demográfiai jellemzőiről készített jelentését. A 8,5 milliós magyar, a 185 ezres német és a 315 ezres roma nemzetiségek adatait összehasonlítva megállapították, hogy a roma népcsoportot – a másik kettővel ellentétben – magas termékenység jellemzi, ebből adódóan „biztosítva látszik a cigány népesség demográfiai jövője és a lélekszám gyarapodása”. A párkapcsolati jellemzőket elemezve a kutatók leszögezik, hogy „a tizenéves cigánylányok 17 százaléka élt élettársi kapcsolatban, ötször annyian, mint a magyar leányok”.
A húszas éveikben járó fiatalok közül a cigányok 46 százaléka élt élettársi kapcsolatban, a magyaroknál ez az arány 21, a németeknél 14 százalék. Ami pedig a gyermekvállalást illeti: a Statisztikai Tükör szerzői szerint „a tizenévesek körében csak a cigány lakosoknál lehet érdemleges gyermekszámot kimutatni, a húszas éveikben járó fiataloknál négyszeres a különbség a cigány és a magyar lakosok átlagos gyermekszámában”. Idősebb korban a különbség csökken, végül a termékenységi ciklus végén a roma nők gyermekszáma 1,7-szeresét teszi ki a magyarokénak.
A KSH lassabb roma népességnövekedésénél lényegesen dinamikusabb demográfiai változásra hívta fel a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. Papp. Z. Attila szerint az általános iskolákban egyre nagyobb a roma gyerekek száma, Nógrádban és Borsodban már harminc százalék fölötti az arányuk, országos szinten pedig több mint háromszáz olyan iskola van, ahol a romák aránya meghaladja az ötven százalékot!
Elméletileg persze ez az adat nem is létezhetne, hiszen Magyarországon 1993 óta nem szabad információt gyűjteni a cigány gyermekekről.
A kutató azonban az országos kompetenciamérések kiegészítő adatsoraira támaszkodik, amelyekben a felméréshez kapcsolódóan az iskolák becslést adnak az intézménybe járó roma gyerekek arányáról is. A kompetenciamérés teljes körű, évek óta az összes magyar iskolából érkeznek adatok. A kutatók előtt több összefüggés és tendencia bontakozott ki: 2005-ben például még nem volt olyan járás (akkori nevén kistérség), ahol a roma többségű általános iskolák aránya meghaladta volna az ötven százalékot, 2009-ben viszont már három ilyen is akadt, 2015-ben pedig ez a szám hétre nőtt, négy további járásban pedig megközelítette ezt az értéket.
A YouTube videómegosztón elérhető Papp Z. Attila 2015. március 24-én, a Szolidaritás és szerkezetváltás című konferencián tartott előadása, amelyben a kutató azt mondja, hogy az általános iskolákban tanuló roma gyerekek aránya elérte a 15 százalékot, ami 110 ezer tanulót jelent. Ahol pedig a roma gyerekek aránya meghaladja a húsz százalékot, az iskola teljesítménye látványosan romlani kezd. Az elemzések jellegzetes pályamodelleket is felvázoltak, a roma gyerekek iskoláiból jobb esetben szakiskolákba mennek tovább a gyerekek, míg az egyetemekig és sokszor tudományos fokozatokig vezető út fontos állomásaként nevesített nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumokban elenyésző (egy, illetve négy százalék alatti) a cigány tanulók aránya. Egyes elemzők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az iskolai teljesítményt nem a gyerekek származása határozza meg, hanem az otthoni háttér.
A kutatók a családi háttérindex nevű számított értékkel dolgoznak, amelyet többek között a szülők iskolai végzettsége, a családban található könyvek száma vagy a számítógép-használat alapján számítanak ki. A leíráshoz használt felszerelések nagy részét persze hiába keresnénk a romatelepek jellegzetes otthonaiban, ahol télen az épület egyetlen fűtött helyiségben zsúfolódik össze az egész család, a szülők és a gyerekek ugyanabban a szobában élnek, sokszor egy vagy két ágyon alszanak akár hatan-heten is, miközben más szobák üresen állnak. A karon ülő gyerekek nem tanulnak meg mászni, emiatt nem alakul ki bennük számos készség, amely a fejlődésükhöz szükséges lenne.
Gyakori, hogy a legkisebb gyerekekre néhány évvel nagyobb testvéreik vigyáznak egész nap, az iskolai hiányzások gyakori indoka, hogy a felső tagozatos lányoknak kisebb testvéreikre kellett otthon vigyázniuk. Fogkefével, folyékony szappannal, saját törülközővel sok gyerek az óvodában találkozik először, az óvónő pedig azt veszi észre, hogy a gyerekek marokra fogják a ceruzát, mert otthon még senki sem ült le velük rajzolni. Sok esetben az is kiderül, hogy a telepi gyerekek nem ismernek meséket és dalokat. Annak idején a szüleiknek sem meséltek és énekeltek az ő szüleik. A családokat ugyanakkor nagyon erős belső kötelékek tartják össze, sokukat pedig a hitük segít át mindennapi nehézségeken. Lehet, hogy számítógép nincs otthon, a szoba falán azonban ott a házi oltár, amely előtt az édesanya mindennap imát mond a gyermekeiért.
A 2015 októberében közreadott, Az idők jelei című könyv szerzői szerint be kell fektetni a nyomorban született gyermekek jövőjébe.
A tanulmánykötetet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre jelentette meg, hogy értékelést adjon a magyar valóságról. A kiadvány bemutatóján Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy a kötetben megfogalmazott kérdésekre adott válaszok tíz évre fogják meghatározni a polgári kormányok munkáját. A vitairat második része 2016-ban jelent meg, ennek szociális fejezete részletesebben is kifejti a javaslatot: „A nyomorúságba érkező gyerekek szüleik sorsát öröklik és örökítik tovább. Másra esélyük sincs, hiszen mire óvodába mennek, már-már behozhatatlan a lemaradásuk az átlagos családba született kortársaikhoz képest. […] Ezek a gyerekek sokkal több időt, figyelmet, törődést igényelnek kortársaiknál.
A megoldást a pedagógus személye jelenti. A nyomorban élő gyerekeknek a szakma kiválóságaira lenne szükségük, pontosan azokra, akik már évekkel ezelőtt eltűntek a telepek közelében található falusi, kisvárosi, sokszor szegregáltnak mondott iskolákból.”
A következő kérdés tehát az, hogyan kerülnek megbecsült és elkötelezett pedagógusok a leszakadó iskolákba. A kompetenciamérés kiegészítő adatsorai nem sok jóval kecsegtetnek, a tanárképző egyetemek gyakorlóiskoláiban ugyanis elhanyagolható a roma gyerekek száma, a leendő pedagógusok gyakorlatuk során egyáltalán nem találkoznak ezzel a kihívással. Pedig egyre fontosabb tudás lenne a leszakadó gyerekek nevelésére alkalmas szakembereket képezni. Elég hozzá azt megnézni, hány gyerek születik Tiszabőn, és mennyi Tiszaújvárosban.