Évekkel ezelőtt tudomásul vettem, hogy a futball közege nem vasárnapi operagála. Játékosként egyszer csak azért úsztam meg egy nagyobb tömegbunyót, mert bemenekültem az öltözőbe, nézőként láttam már közvetlen közelről szurkolót köpködő biztonsági embert, székeket felgyújtó ultrákat, és szemtanúja voltam, amikor a kemény mag lebontotta a tribünt a Népstadionban, és betondarabokkal dobálta a játékosokat.
Szóval jól tudom, hogy az erőszak olyan gyakori a lelátón, mint Fradi-ultrán a vádlitetkó. Néhányan – sajnos nem kevesen – egyáltalán nem szórakozni járnak meccsre. Én viszont ezért járnék, de legtöbbször inkább a tévé előtt iszom meg a sörömet, és húzom fel magamat, ha Böde ordító ziccerben mellé fejel. Kivételt csak a Fradi-Újpest-meccsel teszek egy évben egyszer.
A kupadöntő teltházas volt a Groupama Arénában, szerencsére nem érkezett hír semmilyen szurkolói összecsapásról. A hangulat szuper volt, amilyennek ilyenkor lennie kell. Mi is megadtuk a módját, a VIP Bronze-ba vettünk jegyet, hogy legalább tudjuk, milyen harmadosztályú VIP-nek lenni.
A finálét egyébként nem a Ferencváros szervezte, nem hazai meccsnek számított, így beléptetéskor nem is volt vénaszkenner, és a mi szektorunknál még motozás sem. Így aztán a kalasnyikovtól a bombaövig bármit be lehetett volna hozni.
Elsőre nem volt semmi gond, mindenki békésen ette az ingyen kaját és a sört, bár a sor hosszú volt, a körülmények kulturáltak. A meccset jó helyről, az egyik tizenhatostól néztük, a probléma csak akkor kezdődött, amikor a szektor bejáratánál megjelentek olyan szurkolók, akik vénaszkenneres beléptetés esetén nem biztos, hogy bejöhettek volna.
Ők egyáltalán nem sportszerető embereknek tűntek, hanem olyanoknak, akik tudományos fokozatot legfeljebb valamilyen büntetés végrehajtási intézetben szereztek. A „Very Important Person”-ok bronz szintjét inkább alkoholos befolyásoltságuknak köszönhették, amely már a meccs előtt átléphette a kritikus határértéket.
Ettől függetlenül osztozhattak volna a többi szurkoló lelkesedésében és a kupadöntő nyújtotta izgalmakban, de őket legkevésbé sem érdekelte a meccs, inkább a felállva beszélgettek, telefonáltak és takarták a kilátást a mögöttük ülők elől. Így aztán a jobboldalon futó Fradi-támadásokat egyáltalán nem láttuk. Először udvariasan kértük őket, hogy foglaljanak talán helyet, eredménytelenül.
Aztán udvariasan kértük a rendezőt, hogy talán ültesse le őket a helyükre, de súlycsoportbeli különbségek miatt az ő kérése is süket fülekre talált. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy több európai stadionban harminc másodperc alatt kivezetik az ácsorgókat, és sok helyen nem lehet italt bevinni a tribünre.
Oké, ettől a színvonaltól még messze vagyunk, a meccset azért mégis látni szerettük volna. A 14. percben érkezett meg a rendcsinálók vezetője egy ketrecharcos külsejű terminátor. A biztonsági főnök a tizenötszörös túlerő ellenére nagyon szuggesztíven lépett fel, és olyan szexuális erőszakot helyezett kilátásba a csoportnak, ha nem foglalják el a helyüket, hogy egy fajtalankodás miatt elítélt rab is belepirult volna Sopronkőhidán.
Hogy konkrét legyek szó szerint az hangzott, el, hogy „kis ku.va, megba..lak.” A jelen lévő kiskorúak remélhetőleg a szurkolástól nem hallották mindezt. Mivel biztonsági főnök tiltása csak átmeneti hatást gyakorolt a deviáns szurkolókra, ezért harmincad magával tért vissza.
A biztonságiak megszállták a két szektor közti sávot, a helyzet tehát annyiban módosult, hogy addig a részeg drukkerektől nem láttuk a meccset, utána meg a kidobóemberek takarták ki az egész pályát. Közben hangsúlyozom, hogy mindez a VIP-nek nevezett részben, és nem a B-középben történt.
Szerencsére a közjáték csak néhány percig tartott, a renitenseket a biztonságiak kiszorították, miközben a szemben álló felek üvöltve családon belüli erőszakra és vérfertőzésre biztatták egymást.
Ezzel persze nem volt vége, mert pár perc múlva a szurkolók visszaszivárogtak, és megint beálltak a látószögünkbe. Két perc sem telt el, és óriási fordulat következett be, ugyanis a visszatérő szurkolók valamiért egymással kerültek konfliktusba, és sörrel locsolták egymást illetve dulakodtak.
Ekkor megint jöttek a securityk, és ekkor még az előbbinél nagyobb offenzívát intézve az előtérbe tolták a bandát. Húsz perc után be is tudtunk kapcsolódni a mérkőzésbe. Több incidens már nem volt, de újabb részegek azért mindig elénk álltak, mert úgy látszik, ez itt szokás.
Nagyon mesze vagyunk még attól, hogy a családdal minden para nélkül ki lehessen menni egy Újpest-Fradi kupadöntőre. És most már azt is tudjuk, hogy amit VIP-szektorként kínálnak, az is csak olyan, mintha egy talponállóban néznénk meccset.