A migrációt exportáló – azaz a migránsokat kibocsátó – országok arra használják fel elszármazott állampolgáraikat, hogy nyomást gyakoroljanak a befogadó ország bel- és külpolitikájára – olvasható a Migrációkutató Intézet tegnap közzétett elemzésének összefoglalójában. A migráció mint a külpolitikai nyomásgyakorlás eszköze című tanulmány ezt a folyamatot a Németországban, Belgiumban és Ausztriában domináns kisebbségnek tekinthető török és kurd közösségek társadalom- és politikaformáló képességeinek bemutatásán keresztül szemlélteti. Az intézet elemzése szerint jóllehet a migrációt sokáig pozitívnak (nyertes-nyertes helyzetnek) tekintették, valójában minden szereplő számára számos kockázatot és negatív következményt rejt magában.
A tanulmányban kísérletet tesznek annak az álláspontnak az igazolására is, hogy a humanitárius és globalizációpárti érdekcsoportok által kizárólag előnyös oldaláról bemutatott nemzetközi migráció valójában káros hatásoktól sem mentes, és hogy e hatásokat sok esetben maguk a migrációs háttérrel rendelkező személyek gerjesztik.
Az elemzés mások mellett kitér arra is, hogy egy bevándorló hátterű kisebbség egy származási ország (például Törökország) vagy kvázi államalakulat (például a kurd területek) számára legitim bázist teremt a fogadó társadalommal szembeni érdekérvényesítéshez.