A múlt heti szerkesztőségbeli betörés példátlan a magyar belpolitikában.
A Soros-vitéz és tettestársai ámokfutása az Origo szerkesztőségében, valamint az, ahogy jelenlétükkel fenyegették a róluk tényfeltáró cikket készítő újságírót, sokaknál – még a balliberális oldalhoz köthető orgánumoknál is – kiverte a biztosítékot.
Igen, tudjuk, egy nullás pártlegénynek a rossz PR is ismertséget növel… és igen, tudjuk, a ballib felháborodók egy tekintélyes része szurkolt volna valamilyen komolyabb történéshez.
Közben a Figyelő főszerkesztője arra figyelmeztetett, hogy a szélsőséges liberálisok agressziója bármikor megismétlődhet.
Ezt alátámasztja az is, hogy a Simicska-féle tévében (HírTV) Olga néninél ilyen jellegű kijelentést maga az ifjú delikvens (momentán elnök valahol) is tett, Lánczi Tamás pedig a közmédiában nagyon veszedelmes precedensről beszélt.
emlékeztető a pártok vezetőinek
Magyarországon még 1989-ben volt egy népszavazás, melynek egyik kérdése így szólt: Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
Az erre a kérdésre adott IGEN szavazatok száma
4 101 958 volt, ami 95,15%-ot vagyis elsöprő többséget jelentett.
A történtek után megkíséreltük átgondolni, mit is tehetne egy médiamunkás hasonló helyzetben, a képzeletbeli jelenet helyszíne talán a Magyar Idők szerkesztősége is lehetne.
Ezt egy Sz. Tímeának nevezett, párbeszédet szerető, mégis inkább kerülő hölgy nemrég megtapasztalhatta.
Őt politikai intelligenciája – Soros-vitézéhez hasonlatosan – szintén nem repítette túl magasra, ezért szerencsétlenkedett egy sort a Magyar Idők bejárata előtt.
Az esemény (eredménye?) azután végzetesen megviselte. Mára már csak ovis játékokkal képes figyelemhiányos hiperaktivitását kezelni.
És minő véletlen! Ö is Olga néni karjaiban kötött ki anno, pedig egy jó gyerekpszichológus bizonyára többet érne.