– Bár nagyon sok pénzt kellett a tavaly januári indulás óta fejlesztésre fordítanunk, szerencsére a bevételeink is messze felülmúlták a korábbi elképzeléseinket. S ez csak a dolog pénzügyi oldala, mert egy év alatt a vállalkozásunknak köszönhetően többen lelkileg újjászülettek – von mérleget a Nem Adom Fel működéséről a hely üzletvezetője. Mielőtt a kávézóval kapcsolatos tapasztalatokat Veres Marianna tovább elemezné, az időben visszaugrik több mint tíz évet.
– A Nem Adom Fel Alapítvány 2005-ben jött létre azzal a szándékkal, hogy lehetőséget adjon megváltozott munkaképességű embereknek a bennük rejlő értékek kibontakoztatására, munkával vagy éppen közösségi tevékenységgel. A szervezetünk közel tíz év alatt nőtt akkorára, hogy az önkénteseinknek, a sérülteknek és a megváltozott munkaképességű embereknek igényük lett egy olyan helyre, ahol találkozhatnak és együtt lehetnek – emlékszik vissza Veres Marianna. Hozzáteszi: 2012-ben heten hozták létre a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezetet.
Nem sokkal később az alapítvány megvette Budapesten a Magdolna utcai ingatlant, ahol a szövetkezet a kávézót működteti. Ezt az épületet és a szervezet szomszédos székházát aztán különböző pályázati támogatások segítségével felújították. A kávézó végül egy éve, 2016. január 27-én nyílt meg, a születésnapot most pénteken ünneplik. A szociális szövetkezet egyes tagjai és megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak itt.
– Az alkalmazottaink nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel, mert be sem kerülhetnek ilyen képzésbe. Két munkatársunknak azonban van pincér gyakorlata, de ők nem fogyatékossággal születtek, hanem betegség miatt lettek megváltozott munkaképességűek. Azt viszont büszkén mondhatom, hogy az embereink remekül betanultak – fejti ki az üzletvezető.
Veres Marianna rámutat arra is, hogy bár a kávézó számukra közösségi tér, nagyon fontos, hogy az rentábilis is legyen. Arra számítanak, hogy a vállalkozásból középtávon tervezhető bevétele lesz az alapítványnak. A remélt profitból pedig akár újabb kávézót vagy kávézókat nyitnának, és így további munkahelyek jöhetnének létre. Ez azonban még annak ellenére messze van, hogy sok befektetőjelölt érdeklődik a lehetséges együttműködésről.
– Pénzügyileg értékeltük az évünket, az történt, hogy a folyamatos fejlesztések sok pénzt emésztettek fel – az igények kiszolgálására például melegkonyhát kellett létrehoznunk –, de közben az előzetes várakozásainkat felülmúlták a bevételek is. A második évben már azt szeretnénk, ha nullszaldós lenne a vállalkozás – mondja bizakodva az üzletvezető, aki szerint ehhez megvannak az alapok. Mostanra ugyanis stabil csapat jött létre, a kávézóban húszan kezdtek el dolgozni, közülük csak négyen-öten mentek el. – A dolgozóink elképesztő fejlődésen mentek keresztül, nőtt a terhelhetőségük, a motiváltságuk, javult a kommunikációjuk, és kivirult a személyiségük. A kollégák keveset betegek, szabadságra szó szerint küldeni kell őket – fogalmaz Veres Marianna.
Közben a kávézó valódi találkozási pont lett, gyakran megfordulnak itt az alapítvány dolgozói, a támogatók és az önkéntesek. Vendégként szívesen látogatják a helyet fiatalok, valamint sérültek és családtagjaik is. – Előfordult, hogy egy autista gyerekeket nevelő család a kávézóban tartott születésnapi rendezvényt. Máshonnan kinézték őket, itt jól érezték magukat. Emellett iskolákból pedagógusok is hoznak ide gyerekeket, vagy tanárok szerveznek hozzánk megbeszélést. Hivatalok, kormányszervek vagy éppen pénzintézetek sajtótájékoztatót tartanak nálunk, elsősorban szociális területen. A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége nagyköveteket hívott meg ide évzáró teázásra. Nagyon ízlettek nekik a süteményeink – büszkélkedik az üzletvezető.
Az eredmények bizakodásra adnak okot, de ezzel még nem elégednek meg, szeretnék tovább növelni a vendégkört. Ennek érdekében indították be a melegkonyhát, amely kedvező árai ellenére nagyon magas színvonalú rendezvények kiszolgálására is alkalmas. Hétfőnként filmklubot, szerdánként irodalmi esteket, míg péntekenként bulikat tartanak, utóbbi rendezvényeken a Nemadomfel Együttes is fel szokott lépni. S most már szombatonként is nyitva lesznek, hétköznap pedig egy órával megnövelik a nyitvatartást.
– Készítettünk törzsvásárlói kártyákat különböző célcsoportoknak, egyet a diákoknak, akik pontokat gyűjthetnek, és azokat le is vásárolhatják. A Nem Adom Fel kártyát mindenki igényelheti, aki háromezer forintért vásárol nálunk, erre is pontokat lehet gyűjteni, és a tagok hírlevélben értesülhetnek a rendezvényeinkről. A Nem Adom Fel aranykártyát megváltozott munkaképességű fogyatékossággal élők kaphatják meg, ők a pontgyűjtés mellett 25 százalékos kedvezményt kapnak a vásárlásnál. Ezek a kártyák ajándékkártyáknak is alkalmasak – jegyzi meg Veres Marianna.
Végül az üzletvezető kitér arra is, hogy a dolgozók egészen eltérő élethelyzetből érkeztek a kávézóba. – Egyikük felszolgáló volt, de egy súlyos betegség miatt évekig nem dolgozott, s most nálunk reintegrálódik. Egy kolléganőnk korábban önkéntesként dolgozott egy nyugdíjasotthonban, ez az első fizetős munkahelye, amire nagyon büszke. Más korábban aluljáróban osztogatott szórólapokat, ingyenes újságokat. Ő is örül, hogy itt van, az elvégzett munka tartást ad neki – sorolja a pozitív példákat az üzletvezető.
Egy fiatal hölgy, Szalay Anna Lilla a nyitás óta napi négy órában dolgozik a kávézóban, ahol saját bevallása szerint nagyon jól érzi magát. Elárulja, hogy korábban máshol – ugyan nem pénzért, de – sört is csapolt már.
– Ha itt is lesz sörcsap, akkor lehet rám számítani – jelzi mosolyogva. Hozzáfűzi, azért is szeret a kávézóban dolgozni, mert nagyon kedvesek a vendégek. Hasonló véleményen van Tunyogi Imre is, aki szintén a kezdetek óta a kávézó alkalmazottja. A fiatalember a humoránál van, a beszélgetés kezdetén letesz maga elé két csokit, mondván, hosszú beszélgetésre számít. Miután megnyugtatom, hogy ettől nem kell tartania, elárulja, hogy neki ez már a hatodik munkahelye.
– Nem azért váltottam többször, mert válogatós lennék, hanem amiatt, mert kevés pénzért nagyon sokat dolgoztattak, vagy a kollégák kinéztek maguk közül. Itt azonban minden rendben van, segítjük egymást, odafigyelünk a másikra – teszi hozzá Tunyogi Imre, aki pultosként és felszolgálóként tevékenykedik.
S hogy fáradozásuk nem hiábavaló, arról két vendég – Bagdi Tímea és Szécsi Viktor – is beszámol. Mindketten szociális munkásként dolgoznak, részben ezért is voltak kíváncsiak a kávézóra. Azt mondják, nagyon jól érzik magukat, ezt azzal is indokolják, hogy kedvesek a felszolgálók. Amikor megtudják, hogy bizonyos napokon programokat is szerveznek itt, megjegyzik, hogy szívesen eljönnének a rendezvényekre is. Talán újabb törzsvendégeket nyert az üzlet.