– Miért van szükség egy külön egyesületre a fiatal családosok számára?
– Erről talán Király Nóra, az alapítónk tudna a legtöbbet mondani, aki ötgyermekes édesanya és egyébként Újbuda alpolgármestere. Utóbbi pozíciójából eredően is nagyon sok családos kereste meg őt azzal az igénnyel, hogy létrehozzanak egy egyesületet azokból a fiatalokból, akik a hagyományos családi értékeket képviselik. Sokan érzik, érezzük úgy, hogy a mai világban különösen fontos, hogy ezeket hangsúlyozzuk. Fiatalos hangnemben, hogy a mai huszonévesekhez is eljusson, hogy legyen alternatíva a szingliség és a gyermektelenség favorizálása mellett. A döntés végső soron természetesen az övék.
– Mit értenek önök a hagyományos családi értékek alatt? A családi értékekről sokaknak van fogalma, véleménye, amelyet lehet akár hagyományosnak vagy korszerűnek is tekinteni.
– Arról nagyon sokan egyformán gondolkodunk, hogy mi tartozik a család fogalmába, ezért is érdekes, hogy mégis hangsúlyozni kell, valójában mit értünk ez alatt. Ez azért van, mert egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek támadják a hagyományos családfelfogást. Nem csak Magyarországról, hanem Brüsszelből, sőt messzebbről is támadják hazánkat, illetve a kormányt, mert a családról a hagyományos értelemben gondolkodik és ezt deklarálta is az alaptörvényben.
– Az alaptörvényben kimondják, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, Magyarország pedig védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. Mi ezzel a baj?
– Szerintünk semmi. Anya, apa és gyermekek. Számunkra ez a hagyományos családmodell. A család áll egy édesanyából és egy édesapából és nekik gyermekeik születnek. Mi is és a közvélemény-kutatások szerint a magyar társadalom többsége is így gondolkodik a család intézményéről. Ennek ellenére sajnos nincs semmi különleges abban, hogy az alaptörvényt emiatt támadások érték, hisz vannak, akik másként gondolkodnak a témáról. Szívük joga, hogy elmondják a véleményüket, ahogy nekünk is.
– A támadások egyik oka nyilvánvalóan az a kérdés, hogy a homoszexuálisoknak lehet-e házasságot kötni és vállalhatnak-e gyereket, és ezt lehet-e családnak nevezni a későbbiekben.
– Nem támogatjuk a homoszexuálisok házasságkötésének engedélyezését. A regisztrált élettársi kapcsolat intézményével szemben viszont, ami az azonos nemű párok jogainak jelentős szélesítését is szolgálja, nincs ellenvetésünk. Úgy gondolom, hogy ebben a témában is a magyar társadalom többségi álláspontját képviseljük. Sokan vagyunk hívő, vallásos emberek, akiknek ez egyszerűen „nem fér bele”, hiszen a családdá válás fontos mérföldkövének tekintjük a házasságkötést, kiteljesedésének pedig a gyermekáldást. Akik nem vallásosak, a család fogalmát ők is „Apa-Anya- Gyerekek” közösségeként definiálják, mert így nőttek fel, fogalmazhatunk úgy is, hogy ezt hozták, hoztuk otthonról. Ezzel párhuzamosan természetesen tiszteljük mindenkinek az emberi méltóságát, és megértjük, ha küzd számára fontos dolgokért. Mi is csak ezt tesszük, igyekszünk újra divatba hozni az örök hűséget, pozitív példákon keresztül a fiataloknak is megmutatni, hogy a házasság egy férfi és nő között a legmagasabb szintű kapcsolat, gyerekkel pedig az élet nem áll meg, hanem akkor kezdődik csak igazán! Ma már ott tartunk ugyanis, hogy újra divatot kell teremteni, trendivé kell tenni a hagyományos családmodellt a fiatalok körében, be kell bizonyítani, hogy ez nem egy ódivatú kopott dolog, hanem lehet erről nagyon modern módon is gondolkodni. Igen, mondjuk ki: házasságpártiak vagyunk!
– Az uniós támadások másik oka az is lehet, hogy Európában egyre nagyobb kultusza van a szingliségnek is. Az ön által említett fiatalok pedig ebbe az irányba is érdeklődhetnek, szinte agitálják őket, például az interneten.
– Leginkább azért csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz, illetve vettem részt a FICSAK létrehozásában, mert olvastam a neten egy borzasztó írást, amelyben egy huszonéves lány arról nyilatkozott: büszkén vállalja, hogy elköttette a petevezetékét, mert neki nem kell gyerek. Közölte azt is, hogy a világ legnagyobb baklövésének tartja, ha valaki gyermeket vállal és hozzáköti az életét egy férfihoz. Az internetes oldal ráadásul pozitív példaként tálalta, hogy a nevezett hölgy ennek örömére féléves világkörüli útra indul. Ez annyira felháborított, hogy úgy döntöttem, lépni kell valamit. Az eset persze szélsőséges, de jó példa arra, hogy mi árad az internetről a fiatalok felé. Természetesen elfogadom, ha valaki nem akar gyereket, mindenki maga dönt a saját életéről. Arról viszont, hogy gyerekkel jobb-e vagy nélküle, szerintem csak az hivatott beszélni, akinek van gyereke. A házasságról ugyanez a véleményem: honnan tudja valaki, hogy az „csak egy papír”, anélkül, hogy kimondta volna a boldogító igent? Szerintem csak arról lehet hitelesen beszélni, vitázni, amivel kapcsolatban az embernek van tapasztalata.
– Azért másról is érkeznek hírek Brüsszelből. Elindult például egy aláírásgyűjtés a hagyományos családmodell támogatása érdekében.
– Ez így van. Megdöbbenve hallottuk az uniós családvédő szervezetektől, hogy Brüsszel nem tud mit kezdeni a család fogalmával, zavarba jönnek, ha ezt valahogyan definiálni kell. Ezért indult el, aktív magyar kezdeményezéssel, egy aláírásgyűjtés „Anya, apa, gyerekek” néven, amely azt szeretné elérni, hogy a hagyományos családfelfogásban egységes legyen az unió. Országszerte vannak ezzel kapcsolatban figyelemfelkeltő rendezvények, flashmobok, ahol gyűjtik a támogató aláírásokat és mi is igyekszünk segíteni a kezdeményezés sikerét. Fontos, hogy év végéig összegyűljön az egymillió aláírás, ami ahhoz kell, hogy befogadja a polgári kezdeményezést az Európai Parlament.
– A nagyapáink korához képest ma már a házasságkötések kora kitolódik a harmincasok korosztályára. Miért van az, hogy egyre kevesebb fiatal vállalja a házasságot?
– Mielőtt csatlakoztam a FICSAK-hoz egy évig az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség családbarát munkacsoportjának vezetőjeként tevékenykedtem. Itt volt egyfajta – bár nyilván egyedi szemszögű – tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy a huszonévesek miként gondolkodnak erről a témáról. Megdöbbentő volt, hogy a szinglik többsége hihetetlenül rosszul érezte magát, szenvedett attól, hogy éppen egyedül van. Tévhit, hogy a magányosság csak az idősebb embereket sújtja. Attól tehát, hogy a szingli kultusz egyre hangosabb a közösségi médiában, ez nem a többségi álláspont. Meg kell erősíteni a fiatalokat abban, hogy – a híresztelésekkel ellentétben- egyáltalán nem ciki huszonévesen komoly kapcsolatra vágyni. Sokkal többen vannak, mint gondolnánk, azok is, akik már huszonévesen összeházasodnak, családot alapítanak és boldogan élnek. Az ő példájukat kell bemutatnunk azoknak a fiataloknak, aki jelenleg úgy gondolkodnak a házasságról, hogy azzal elveszítik a szabadságukat, az ifjúságukat. Így talán változhat az a trend, hogy a házasságkötés harminc év fölött merül fel először a fiatalokban. A döntés persze végső soron mindenkinek a sajátja! Mi senkit nem győzködünk, csak alternatívát mutatunk azoknak, akik nyitottak rá(nk).
– Mi lehet ennek az oka? Kevesebben érzik magukat anyagi biztonságban, mint régen? Vagy legalább is meg akarnak teremteni egy biztos hátteret, mielőtt belevágnak a családalapításba?
– Régebben sem érezték magukat teljes anyagi biztonságban az emberek. Az én szüleim például egy idős nénit ápoltak egy nyolcadik kerületi kis lakásban, akivel eltartási szerződésük volt, amikor megszülettem. Sokan szoktak az anyagi biztonságra hivatkozni, de szerintem ennél sokkal komolyabb okai is vannak ennek a problémának. Ma több nő ül az egyetemeken, mint férfi. Ez egyrészt örvendetes, de azt is jelzi, hogy olyan világban élünk, ahol diplomát diplomára kell halmozni, mert versenyfutás van a jó munkahelyekért és akkor vagy értékes ember, ha minél magasabb pozícióba kerülsz és minél több pénzt keresel nőként is. A hagyományos szerepek tehát némileg felborultak és ez sem kedvez a gyermekvállalási kedvnek. Az alapvető értékek fellazulása is okozhatja ezt a tendenciát, hogy inkább favorizálják a rövid távú, felszínes kapcsolatokat, mint az életre szóló elköteleződést. A média bűne felbecsülhetetlen ezen a téren. Az a hamis élet- nő- és férfi-ideál, amit sugall, megmérgezi a boldogságunkat. Erről hosszasan lehetne beszélgetni.
– Kell-e templomi vagy önkormányzati házasságkötés önök szerint a családalapításhoz, vagy elég az élettársi kapcsolat is?
– Mint már említettem alapvetően házasságpártiak vagyunk. És nem csak azért, mert kutatások is bizonyítják, hogy a boldog házas életnek egészségvédő hatása van. De nem gondolkodunk azért ezzel kapcsolatban annyira szigorúan. Az együtt élés, az élettársi kapcsolat is családi formát ölthet a gyermekvállalással. Vannak egyszülős családok is. Attól még ezek az életközösségek is családnak tekinthetők, mert az élet úgy hozta, hogy az anya és az apa élete külön vált. Nem nagyon hiszem azonban, hogy az egyedülálló szülők nagy része ne vágyna újra társra, azért is, hogy a gyermeke előtt női és férfi minta is álljon, miközben felnő.
– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy egyre többen kössenek házasságot, vállaljanak családot fiatalon?
– Fontos a pozitív példák felmutatása. Tavaly a házasság hete rendezvényre huszonéves házaspárokat hívtunk meg előadóként. Meglepetten tapasztaltuk, hogy a kávézó, ahová meghirdettük az eseményt teljesen megtelt. Meg kell találni azt a hangot, és persze azt a csatornát, amellyel, utat lehet törni a fiatalokhoz.
– Biztos, hogy mindig megtalálható ez a hang? Hogy mást ne mondjak, nemrég nagy botrány kerekedett a kormány úgynevezett „testvérkampányából” is. A plakátokon ugyanis többek között az szerepelt, hogy „akinek testvére van, felnőttként is önzetlen.”
– Bizonyára voltak olyanok, akiket ez érzékenyen érintett, például azokat, akik nem kívánnak második gyermeket vállalni. De vegyük a konkrét mondatot. Nekem ezt olvasva rögtön az jutott az eszembe, hogy akinek testvére van, az sok mindent megoszt vele gyermek korában, – például játékokkal együtt játszanak, megfelezik a csokit – ezért úgy szocializálódik, hogy ez természetes és fontos. Legalább is kevesebb figyelmet kell a szülőknek arra fordítaniuk, hogy önzetlenné neveljék a gyermekeit. A kritikusoknak persze abban igazuk van, hogy az is válhat önzetlen felnőtté, akinek nincs testvére, ez elsősorban nevelés kérdése. Azt viszont senki nem is állította, hogy ez nincs így. Persze aki a kákán is csomót akar keresni, az fog találni. Sajnos azonban a negatív hangoknak meg is lett a hatásuk, a kampány elcsendesedett, pedig talán egy ügyesen felépített testvérkampány ösztönözte volna a gyermekvállalási kedvet ez is.
– A kormány intézkedései, például a CSOK mennyire ösztönzi a gyermekvállalási kedvet?
– Nyilván hatalmas segítség ez annak, aki nagyobb lakásba szeretne költözni ahhoz, hogy több gyermeket vállaljon. De sokat segít például a GYED Extra is vagy a megemelt családi adókedvezmény és az étkezési támogatásokról is. A statisztikák is azt mutatják, hogy ezeknek az intézkedéseknek van hatásuk. A születések száma, ha egyelőre kis mértékben is, de növekedni kezdett Magyarországon, illetve elmozdult a holtpontról. Ez azonban sajnos még mindig kevés. Ahhoz, hogy legalább 2,1 gyermeke szülessen a pároknak hazánkban, hogy a nemzetünk fennmaradhasson. Az elmúlt évek családbarát intézkedéseinek hatására 1,2-ről sikerült talán 1,4-re feltornászni ezt a számot. De ismétlem, ez nem csak az anyagi ösztönzőktől függ. Először is fel kellene mérni, hogy még mitől, még mi lehet a gátja a gyermekvállalásnak.
– Egyre nagyobb gond a meddőség is. Vannak örökbefogadott gyermekek az önök csoportjában?
– Vannak, és csodálatos dolognak tartjuk a családdá válásnak ezt a formáját is.
– Magyarországon jelenleg azonban nagyon körülményes az örökbefogadás. Sok örökbefogadó szülőnek akár éveket is várnia kell egy gyermekre.
– Van biztos javítanivaló az örökbefogadás rendszerén is, ezzel az elmúlt fél évben nem tudtunk behatóan foglalkozni. Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de az biztos, hogy „reklámot” kellene csinálni azoknak a kisgyermekeknek, akik az újszülötteken kívül örökbefogadásra várnak. Az egyesületünk egyébként érdekvédő tevékenységet is folytat, ha valakinek például nehézkesen működik az örökbefogadás, megpróbálunk segíteni. Más családokat érintő témában is egyébként igyekszünk utat találni a kormányzat felé, hogy változás történjen, ha szükséges.
– Nem beszéltünk még arról, hogy egy családnak része az idősebb generáció is. A nagyszülők bekapcsolódása nélkül is lehet tökéletes és zökkenőmentes a gyermeknevelés?
– A nagyszülők szerepe nagyon fontos a gyermeknevelésben. A velük töltött idő annyi pozitívumot ad a gyerekeknek, ami pótolhatatlan. Ezen felül pedig hisszük, hogy a nagyszülői segítségnek házasságvédő szerepe is van. Szeptember 4-én lesz a nagyszülők világnapja. Ebből az alkalomból, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével (NOE) és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalommal együtt rendezünk egy nagyszülő köszöntő eseményt szeptember 2-án. Itt szeretnénk mindazt az erőfeszítést megköszönni, amit a nagyszülők tesznek a családokért, és persze a generációk közti együttműködésre, az idős emberek tiszteletére is felhívjuk a figyelmet.
– A fiatal családosok számára nyilván az is nagyon fontos, hogy milyen lesz a gyermekeik jövője. Önök szerint mennyiben befolyásolhatja ezt a migrációs válság?
– Szívszorítóak a háborús övezetekből érkező felvételek, a sebesült, nincstelen gyerekekről szóló tudósításokat látva pedig elakad az ember szava! A humanitárius segítségnyújtás, a menekültek befogadása az Európai Uniónak és persze Magyarországnak is kötelessége. Ez jogilag szabályozott rendben folyik is. A menekültektől azonban élesen meg kell különböztetni a gazdasági bevándorlók Európára zúduló özönét. Az illegális határátlépők tömegét muszáj megállítani! Aggódunk a biztonságunkért, aggódunk a gyermekeink jövőjéért. Már lassan nincs olyan hét, hogy ne történne terrorcselekmény valamely közeli országban, és ne érkezne hír migránsok által elkövetett nők elleni erőszakoskodásról. Az mégiscsak döbbenetes, hogy vannak olyan települések, ahol a szülők nem merik iskolába engedni a gyermekeiket azért, mert százával tanyáznak illegális bevándorlók az utcákon, köztereken. Nem szeretnénk, ha itthon is ezzel kellene szembesülnünk.