A fázisátalakulás a természetben gyakran lejátszódó folyamat, amikor a kiinduló anyag számos fizikai tulajdonsága megváltozik az átalakulás során. Ilyen átalakulást mindannyian ismerünk: erre példa a jég olvadása, a víz elpárolgása. A három kutató olyan matematikai módszert használt, amellyel olyan különleges fázisátalakulások is leírhatók, mint a szupravezetés vagy a szuperfolyékonyság. Ez a módszer a topológia, amelyik az alakzatoknak a folytonos deformációk – nyújtások, csavarások – közben is megmaradó tulajdonságaival foglalkozik. Egy tréfás meghatározás szerint az a topológus, aki nem tud megkülönböztetni egy bögrét egy amerikai fánktól. Éppen ezért érzékeltették fánkkal és pereccel a most díjazott kutatók munkásságát a stockholmi ítészek.
A szupravezetés során egyes anyagok nagyon alacsony hőmérsékleten (általában mínusz 200 Celsius-fok alatt) elvesztik elektromos ellenállásukat.
A szuperfolyékonyság néhány anyag rendkívül alacsony hőmérsékleten fellépő súrlódásmentes folyadékállapota. Ilyenkor a folyadék belsejében nincs súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A három kutató ezekre a jelenségekre is magyarázatot adott, amikor a vizsgált anyagok vékonyrétegűek, síkszerűek voltak.
Michael Kosterlitz és David Thouless az 1970-es évek elején cáfolta azt az elképzelést, hogy vékony rétegekben – az anyag kis vastagságú tartományaiban – nem fordulhat elő szupravezetés vagy szuperfolyékonyság. Éppen ellenkezőleg, igazolták, hogy a szupravezetés alacsony hőmérsékleten itt is megvalósulhat, és megmagyarázták, hogy magasabb hőmérsékleten miért szűnik meg. Az 1980-as években Duncan Haldane felfedezte, hogy a topológia miként használható a bizonyos anyagokban lévő parányi mágnesláncok tulajdonságainak megértéséhez.
– A hélium szuperfolyékonyságát vékonyrétegekben nem lehetett a korábbi elméletekkel magyarázni, új elméletre volt szükség. Ezt alkották meg a most elismert fizikai Nobel-díjasok – értékelt lapunknak Iglói Ferenc, az MTA Wigner Kutatóközpont és a Szegedi Tudományegyetem professzora. Nekik köszönhetően tudjuk, hogy az anyag gazdagabb formákkal bír, mint azt eddig gondoltuk. A Haldine-t személyesen ismerő szegedi kutató úgy tudja, hogy a három újdonsült Nobel-díjasnak nincs élő együttműködése magyar kutatókkal. Magyarázata szerint bár ezek a kutatási eredmények több évtizeddel ezelőtt születtek, az eredmények napjainkra értek be, ezért ítélték most oda az elismerést. Például mind közelebb kerülünk a felismerésüket is alkalmazó kvantumszámítógép megalkotásához.
Mindhárom díjazott Nagy-Britanniában született, de valamennyien az Egyesült Államokban élnek. Az 1934-ben született David Thouless a seattle-i Washington Egyetem emeritus professzora. Az 1951-ben született, a Cambridge Egyetemen PhD-fokozatot szerző Duncan Haldane a Princeton Egyetem professzora. Az 1942-ben született, 1969-ben az Oxford Egyetemen PhD-fokozatot szerző Michael Kosterlitz a Brown Egyetem fizikaprofesszora.
A dicsőség közös, a díjjal járó nyolcmillió svéd koronán azonban nem egyenlő arányban osztoznak a díjazottak.
A felét Thouless kapja, a másik kettőnek két-két millió svéd korona jut.