A túltáplált kékrókák miatt aggódott az Európai Parlament múlt havi plenáris ülésén a liberális Frédérique Ries. Mintegy harminc finn farmon tenyésztik az emlősöket, amelyeket a nagyobb méretű prém reményében hizlalnak testesebbre szabadon élő társaiknál, a belga politikusnő pedig az Európai Bizottságot (EB) sürgette, hogy tegyen valamit e ragadozók sorsának jobbra fordításáért.
A mostoha sorsú ebek körülményeinek javításáért emelte fel a hangját a szociáldemokraták pártcsaládjában tevékenykedő David Martin szeptemberben. A brit politikus a montenegrói kóbor kutyákon kívánt segíteni, megoldásként kínálva a balkáni ország kormányának, hogy helyi állatvédő szervezetekkel működjön együtt például az ebek kasztrálásában.
A spanyol agarak hányattatott sorsáért szólalt fel a nyár folyamán Hannu Takkula az európai törvényhozó testületben. A liberális finn politikus értesülései szerint a vadászidényt követően több tízezres nagyságrendben válnak feleslegessé gazdáik számára a fürge ebek, amelyeket ezt követően tömegesen tesznek el láb alól, bár elismeri: erről nincsenek pontos adatai. A probléma egyik okát abban látja a finn honatya, hogy túl sok kölyökkutya születik, a vadászok pedig tetszőlegesen kiválaszthatják a legjobbakat az alomból. Takkula felhívja a figyelmet, hogy már 2005-ben is előterjesztették a problémát, és számonkéri a bizottságot, hogy mit tettek 12 év alatt az ügyben.
Az állatjóléti rendelkezéseknek az egyes uniós tagországokban tapasztalt összehangolatlanságát rótta fel a múlt hónapban az EB-nek Sophie Montel és Florian Philippot a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) nevű jobboldali euroszkeptikus pártszövetségből. A francia politikusok szerint az unióban csak néhány országban gondoskodnak az állatok megfelelő védelméről, és követendő példaként említik Svájcot, rámutatva: Zürichben az állam által kijelölt ügyvéd látja el az állatok jogi képviseletét.
A bizottság egy nehezen értelmezhető ajánlására kérdezett rá a szintén az ENF-et erősítő Franz Obermayr. Az osztrák képviselőnek szemet szúrt, hogy a testület azt tanácsolta a tagállamoknak, vegyék fel a vándorló fajokról szóló egyezmény listájára a leopárdot, az oroszlánt, valamint a zsiráfot. Obermayr feltette a kérdést: tudományosan hogyan igazolható az említett négylábúak vándorállatként történő besorolása, illetve érdeklődött, végeztek-e méréseket arról, hogy a három emlősfaj nagy számban, célirányosan és összehangoltan vándorol-e.