- A haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban „nemzetünk, otthonunk, személyes életünk”
- Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat
- Meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált
Az államfő szerint csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után „újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni”.
Áder János úgy fogalmazott:
a haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban „nemzetünk, otthonunk, személyes életünk”, védjék meg „szabadságunk és önállóságunk”, és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.
Az elnök beszédében felelevenítette: 1083 augusztusában László király bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje ereklyéit, a koporsót azonban nem tudták megmozdítani.
A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat. László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották, az ünnepnek immár nem volt akadálya – idézte fel az államfő, úgy fogalmazva: „augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett”.
Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett – folytatta -, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és
„Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat”.
Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson, „erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet”, és Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot – hangsúlyozta Áder János.
Kiemelte, hogy Szent László megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében, elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Azt is mondta, hogy László király hazánkat a nyugati kultúrához kötötte, „kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson, európaiságára büszke politikai nemzet, egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak”.
Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle.
Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez „minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni” – tette hozzá.
A köztársasági elnök szerint ha ők nem lettek volna, „ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór”.
Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, „szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés” – sorolta.
Áder János beszéde végén úgy fogalmazott:
hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő.
„Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt”
– zárta szavait.
Fotó: Havran Zoltán