2017. január 17., kedd, Antal, Antónia napja
Belföld, Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/belfold/a-pisa-csak-egy-lakmuszpapir-1320130/

„A PISA csak egy lakmuszpapír”

Pontosan meg kell határozni, hogy mi a magyar közoktatás célja, és ehhez kell megteremteni a szükséges gazdasági és szakmai feltételeket – nyilatkozta lapunknak a Nemzeti Pedagóguskar elnöke. Horváth Péter elmondta: a Köznevelési Kerekasztal a PISA-felmérés eredményének értékelését követően elkészülő ajánlásban többek között a pedagógus- és továbbképzés átalakítását, a tartalomfejlesztést, valamint a módszertan átgondolását javasolja majd a kormánynak. A pedagóguskar elnöke szerint a társadalom nem készült fel a rövidebb nyári szünetre, az egész napos iskolát pedig abban az esetben tartja jó megoldásnak, ha arról az intézmények maguk dönthetnek.

– A Köznevelési Kerekasztal ezen a héten foglalkozott először a PISA-felméréssel. Mire jutottak, mennyire rossz a helyzet?
– Nyilván mindenki nagyon örülne, ha a PISA-felmérések sokkal jobban sikerültek volna. Másfelől tény, hogy a közvélemény nem kellőképpen tájékozott arról, hogy miről is szól ez a felmérés. A tesztet egy nemzetközi csoport állítja össze az alapján, hogy várhatóan miként alakulnak a munkaerőpiaci elvárások, és ehhez milyen készségek kellenek. Tehát az eredményeknek semmi közük nincs azokhoz a tantervekhez, amelyeket az egyes országok előírnak. Azt állítani, hogy ha a pedagógusok jobban dolgoznak, akkor jobb eredmények születtek volna, tévképzet. Meg kell nézni, hogy milyen közismereti tananyagtartalmat adjunk át a gyerekeknek, és milyen módszereket alkalmazzanak az iskolákban a kollégák annak érdekében, hogy kialakuljon a diákok együttműködési, kommunikációs, valamint a kritikus gondolkodás képessége. Ez úgy nem megy, ha a pedagógus a katedrán állva elmondja a tananyagot. Mindenképpen csökkenteni kell a közismereti törzsanyagot, hogy lehessen olyan módszereket alkalmazni, amelyek elősegítik a PISA-n való jobb szereplést. Ugyanakkor fontos: a PISA csak egy teszt, ez egy lakmuszpapír.

– A kerekasztal javaslatcsomagot készít az oktatási államtitkárságnak. Ebben mik szerepelnek majd?
– Pontosan meg kell határozni, hogy mi a magyar közoktatás célja, és ehhez kell megteremteni a szükséges gazdasági és szakmai feltételeket. Szükség lesz a pedagógusképzés átalakítására, hiszen jelenleg még azt érzékeljük, hogy az nem elsősorban pedagógus-, hanem sokkal inkább tudósképzés. Ugyancsak nagyon fontos, hogy hol gyakorolnak egyetemistaként a leendő tanárok. Ha többféle iskolatípusban szereznek tapasztalatot, elválik, hogy ki az, akinek az empatikus készsége, és ki az, akinek a szakmai tudása a nagyobb – vagyis egy elit gimnáziumban vagy hátrányos helyzetűekkel foglalkozó intézményben lenne inkább a helye. Elengedhetetlen a tartalomfejlesztés is, amelynek részeként meg kell határozni, hogy mi a törzsanyag, és milyen módszereket alkalmazzunk, milyen infokommunikációs eszközöket használjunk. Mindez sokkal nagyobb felkészültséget igényel a kollégák részéről, mint az, ha akár több évtizeden keresztül ugyanúgy, ugyanazt a tananyagot kell tanítani. Ez a jelenlegi tanóraszámmal, továbbá a motiváláshoz, az eredményesség elismeréséhez szükséges jutalmazási és differenciálási lehetőség nélkül nem megy.

–Az új Nemzeti alaptanterv koncepciójával majd tavasszal foglalkoznak. Többször felmerült a kilenc évfolyamos iskola bevezetése, a tanévi struktúra átalakítása, sőt az egész napos iskola ötlete is. Ezek közül mi bizonyulna előnyösnek?
– Először a célokat kell meghatározni, majd a tartalmat, és csak azután a helyes struktúrát. Ha a kormány a szakmai egyeztetések után úgy gondolja, hogy a kilenc évfolyamos általános képzés megfelelő keret a kijelölt célokhoz, akkor lehet erről beszélni. A nyári szünet rövidítése kapcsán azt gondolom, hogy egyelőre sem az iskolák, sem a magyar társadalom nem készült fel erre. Az a hivatkozás, hogy a gyerekek nyáron túl sokat vannak felügyelet nélkül, lehet, hogy valós, de tanév közben sokkal nehezebb megoldani a családoknak ezt a problémát. Az egész napos iskola abban az esetben bizonyulhat jó kezdeményezésnek, ha az iskolák – ismerve a helyi körülményeket – saját maguk dönthetik el, hogy bevezetik-e. Egészen biztos, hogy vannak olyan helyek, ahol lenne rá igény.

Forrás: Éberling András

Horváth Péter: A nyári szünet rövidítésére sem az iskolák, sem a társadalom nincs felkészülve

– A kormány átgondolja a mindennapos testnevelés rendszerét. Ön szerint szükség lenne a testnevelésórák számának csökkentésére?
– Nagyon vegyes a kép országszerte. Önmagában az a hozzáállás, hogy mindennap legyen lehetőség mozgásra, és ez legyen bizonyos értelemben kötelező, üdvözlendő. Ugyanakkor azon már érdemes elgondolkodni, hogy szükség van-e erre minden évfolyamon, a középiskola végéig. A kerekasztal tárgyalásain felmerült, hogy a mindennapos testnevelés legyen inkább mindennapos mozgás, vagyis a tantervszerűen tervezett óra helyett lehessen például tartásjavítást tartani a kisebbeknek. Nagyon sok későbbi mozgásszervi problémának az az oka, hogy nem ülnek helyesen a gyerekek, és túl nehéz a táskájuk a tankönyvek miatt. Ezt meg lehetne oldani gyógytestnevelők, esetleg gyógytornászok segítségével összeállított gyakorlatsorozattal a tanórákba beépítve, hiszen most már hivatalosan is megvan az engedély arra, hogy nem kell 45 percig tanulni.

– Jelenleg csak az első és a második osztályban van lehetőség a 30 perces órákra. Szükség lenne erre valamennyi évfolyamon?
– Nincs vita arról, hogy a diákok nem tudnak 45 percig koncentrálni. Nem várható el, hogy végig a tanárokra figyeljenek, hiszen az ember figyelme 15 percig tud tartós maradni akkor, ha érdekli valami. Ha tehát a tanárok megtörik az órának ezt a fajta ritmusát, az természetes kellene hogy legyen – nemcsak első és második osztályban, hanem később is.

– Mik a tapasztalatok az új állami intézményfenntartó rendszerről? A döntéshozatal valóban közelebb került az iskolaigazgatókhoz?
– Ennek még nincsenek jelei, a működést csak most vették át a tankerületek. Van azonban egy pozitív tapasztalat: tavaly sikerült stabilizálni az intézményfenntartó központ költségvetését. Megszűnt az adósságállomány, ami óriási előrelépés, hiszen ez lehetővé tette a tervezési munkát, és már nincsenek elmaradások a kifizetéseket illetően. Kíváncsian várjuk, hogy az önállóság felé mutató jogszabályi változások hogyan fognak teljesülni. Egyelőre nem tudjuk, hogy az intézménybevételek hány százalékával gazdálkodhat az intézmény, pedig fontos lenne tudni.

– A Nemzeti Pedagóguskar (NPK) szerint mi a megoldás a minimálbér-emelés miatti bérfeszültségre?
– A vonatkozó 2013-as jogszabálynak az volt a legfontosabb eleme, hogy pozicionálta a pedagógustársadalmat. Akkor az illetményalap a mindenkori minimálbér 180 százalékát jelentette. Ez egy nem kirívóan magas, de elfogadható szám volt. Ugyanakkor mivel a vetítési alap befagyott 2014. január 1-jétől, és a béremelést végül több lépcsőben kezdték megvalósítani, ez jelen pillanatban már csak 140 százalék. A pedagógustársadalom presztízse tehát csökkent, hiába vezette be a kormány a Klebelsberg-ösztöndíjat. Az NPK szerint elengedhetetlen, hogy 2018. január 1-jétől érdemben növekedjen a vetítési alap.

Kiemelt

Százötvenmilliárd felújításokra

Még ebben az évben kijavítják az M1-es és az M7-es autópályák rázós szakaszait.

Poszt-trauma

Már árulják az Obama-korszak utolsó leheletét

Újabb remek ötlettel álltak elő az amerikai liberálisok.

Pilhál György is szerkesztőséget vált

Tovább erősödik a csapat.

Na, hová tart Bayer Zsolt?

Távozik a Magyar Hírlaptól.

Na, hová tart Azurák Csaba?

Intenzív tárgyalások zajlanak az ellenzéki körökben nagyon népszerű Kóczián Péterrel is.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!