– A napokban úgy fogalmazott, hogy nyitott a tárgyalásra azokkal a szakmai szervezetekkel, amelyek ellenzik, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nagyobb szerepet kapjon a Nemzeti Kulturális Alap működésében és a források elosztásában. Mikor kerülhet sor erre?
– Múlt hét csütörtökön kezdődött el a parlamentben egy hárompillérű törvénymódosítási javaslat általános vitája, ezen belül szerepel a Nemzeti Kulturális Alapról (NKA) szóló törvény módosítása is. Utóbbi előterjesztés az NKA kollégiumaiban formalizálja a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) részvételét. Oly módon teszi ezt, hogy a művészeti területtel foglalkozó kollégiumokban egyharmad arányban delegálóként részt vehet a jövőben az akadémia. Nem őrületes előrelépésről van szó, mert természetes módon jelenleg is másfél tucatnyi akadémikus vesz részt az NKA kollégiumainak működésében, tehát most is ott ülnek a döntéshozók között az MMA tagjai, csak eddig nem volt törvényi keretek között szabályozva, nevesítve a tevékenységük. A mostani döntés csupán szabályozott keretek között lehetővé teszi az MMA-t köztestületként megillető alkotmányos szerepvállalást, a kulturális értékek védelme és gyarapítása, a művészeti és történeti hagyományok megőrzése céljából létrehozott akadémia művészeti életben történő megnyilvánulását. A parlamenti vitából is kiderült, hogy egyedül a baloldali ellenzék, a szocialista párt vezérszónoka fejezte ki ellenérzését a javaslattal kapcsolatban, illetve egy független baloldali képviselő adott hangot egyet nem értésének. Indokaik kifejezetten ideológiai alapúak voltak. Víziójuk szerint egy feudális térfoglalás következik be a kulturális és művészeti életben és gyakorlatilag vége a magyar kultúrának.
– Vélhetően az MMA körüli korábbi megosztó viták váltják ki ezt a reakciót az ellenzékből.
– Meggyőződésem szerint az MMA alkotmányos rangra emelése 2011-ben annak a reformkori eszmének a szellemében valósult meg, amely egykor a Magyar Tudományos Akadémiát is életre hívta. Ma már az MTA vonatkozásában senki nem feltételez egyféle politikai irányultságot. A felvetésnek a „fordítottja” is butaság, miszerint egy nemzetközi reputációval bíró, magas rangú művészek alkotta testület tagjai, pusztán mert az egy Fidesz-kormány idején alakult meg, mind egy irányba szavaznának. Elképesztő és gyermeteg hecckampánynak tartom azt, ami az MMA ellen folyik, egyben bénító és méltánytalan az MMA tagjaival, kultúrnemzeti mivoltunkat személyes pályájukkal képviselő „nagyköveteivel” szemben. Én azzal nyugtattam meg a baloldali parlamenti felszólalókat, hogy ma már védendő objektumként tekint a baloldal a Nemzeti Kulturális Alapra, amelyről az NKA-törvény 1993-as keletkezésekor hasonló nemzethalált jövendölt, mint most az akadémiáról. Bízom abban, hogy idővel az MMA-ra is így fognak tekinteni a ma még ágálók. Mindenesetre, mint mondtam, most is nyitott vagyok arra, hogy az érintett szakmai szervezetekkel tárgyalást folytassak a módosításról.
– Újratárgyalják az előadó-művészeteket támogató társasági adó (tao) struktúráját is. Hogyan lehet ezt a rendszert átláthatóbbá tenni?
– A társasági adókedvezmény előadó-művészeti szervezeteket érintő gyakorlata ma már megkerülhetetlen. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a folytatása zökkenőmentes legyen. Hat évre kaptuk meg az Európai Bizottságtól ezt a fajta engedélyt, ami lehetővé teszi, hogy nemzeti hatáskörben közvetett támogatást adjunk az előadó-művészeti szervezeteknek. Mivel a ciklus december 31-én lejár, újra kezdeményeztük az Európai Bizottságnál, hogy változatlan formában, hiátus nélkül vihessük tovább a tao rendszerét. Közben az uniós szabályok is változtak, így a folytatás feltétele az volt, hogy néhány eljárási szabályt kellett életbe léptetnünk. Ezért módosítottuk a taotörvényt, illetve november 30-a után új kormányrendeletet kell alkotnunk, amelyben a beléptetési szabályok némelyikét és az eljárás mikéntjét fogjuk szabályozni. Elmondhatom, hogy a társasági adó ma az előadó művészeti szervezetek vonatkozásában a kultúrafinanszírozás harmadik legnagyobb „kosara”. A tavalyi adat szerint 18 milliárd forinttal járult hozzá az előadó-művészetekhez a társasági adó a részt vevő kulturális szervezetek és cégeik támogatásában.
– Miként lehet kiküszöbölni, hogy közvetítőcégeknél maradjon az ebből származó támogatás egy része?
– Élnek olyan legendák, amelyek szerint bizonyos közvetítőcégek ahhoz, hogy a nagy taoképes vállalkozásokat összehozzák az előadó-művészeti szervezetekkel, jutalékot számítanak fel. Ez az eljárás nem törvénytelen, azonban mégsem tartjuk etikusnak a közvetítőcégek belépését a rendszerbe, hiszen azt szeretnénk, hogy minden, taocélra szánt, a központi költségvetésbe be nem fizetett összeg a kultúrát erősítse. Ezért nagyon örültem annak, hogy néhány kulturális intézmény egy szakmai konferencia alkalmával létrehozta a Tiszta Tao Társaságokat, amelyek tagjai önkorlátozást vezetnek be, és nem fizetnek százalékot közvetítőknek a taopénzekért.
– Maradva az előadó-művészetnél, a színházi évad indulásakor azt mondta, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a vidéki színházakra. Juthat ebből azok felújítására is?
– A működési támogatás minimális emelésén túl tavaly és idén arra is figyeltünk, hogy több jusson a vidéki színházak által szervezett fesztiválokra, azonban forrásaink rekonstrukcióra már aligha lennének elegendőek. Ezért különösen fontos számunkra a kormány vidéki infrastruktúra-fejlesztést célzó új programja, a Modern városok program. Orbán Viktor miniszterelnök minden megyei jogú város polgármesterével áttekinti az adott térség legfőbb fejlesztési feladatait, és ezek között kultúrafejlesztési célok is vannak. A Megyei Jogú Városok Szövetségének szakmai ülésén arra ösztönöztem a polgármestereket, hogy amikor a Miniszterelnökség és a városok között létrejön a megegyezés, akkor kulturális célú beruházásokat is „tegyenek az asztalra”, harcoljanak saját városuk kulturális finanszírozásáért. Ezt látom ugyanis a legjobb lehetőségnek a vidék kulturális fejlesztésére az előttünk álló hatéves uniós fejlesztési ciklusban, mivel az EU célzottan kulturális fejlesztésekre nem nyújt támogatást ebben az időszakban.
– Új épületbe helyeznék az Országos Széchényi Könyvtárat. Miért érett meg a költözésre a gyűjtemény?
– Régóta fennálló probléma a nemzeti könyvtár korszerűsítésének és könnyebb megközelíthetősége megoldásának gondolata. Az Országos Széchényi Könyvtár várbéli épülete gyakorlatilag betelt. Alakulóban vannak azok az előterjesztések, amelyek központibb helyre költöztetnék, egyben XXI. századi igényeknek megfelelő körülmények közé helyeznék az építményt.
– Egy fővárosi Csontváry-múzeum létrehozására tett nemrég javaslatot Lázár János. Hogyan képzelik ezt el, nem ütközik-e a meglévő pécsi múzeummal?
– A Csontváry-hagyaték legkiemelkedőbb gondozója, Gerlóczy Gedeon építész örökül hagyta a festőművész halálos ágyán megfogalmazott gondolatait. Eszerint Csontváry a hadiárvák javára hat nagy festményével csarnokot szeretett volna létrehozni. Lassan száz év elteltével Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy ötletpályázat kiírására tett javaslatot, amely illő és méltó alkalmat adhat arra, hogy az építészek elgondolkozzanak: van-e ennek az elképzelésnek létjogosultsága a XXI. században. Pécsi országgyűlési képviselőként ugyanakkor rögzítenem kellett azt a tényt, hogy a Magyar Nemzeti Galéria tavaly újabb tíz évre meghosszabbította az évtizedek óta a pécsi Csontváry Múzeumban kiállított művek pécsi letétjét. Ez a két gondolat nem mond egymásnak ellent, még akkor sem, ha vannak, akik szeretnének a Miniszterelnökség és a kulturális tárca közé éket verni.
– Egy éve fogalmazták meg a kulturális alapellátás programját, amely célkitűzése szerint minden ember számára elérhetővé tenné a művészeteket. Hol tartanak ennek felépítésében?
– A 2014-es hazai kulturális térkép látlelete erőteljes gócpontokról adott képet: Budapest, valamint a régióközpontok – mint Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr – kiemelkedő kulturális ellátottsággal bírnak az ország egyéb területeihez viszonyítva. Sürgősen változtatni szeretnénk a kulturális szempontból periférián lévő települések helyzetén, ezért célul tűztük ki, hogy olyan programot dolgozzunk ki, amelynek eredményeként minden magyar ember hozzáférhet a minőségi kulturális javakhoz. Országos intézményhálózatunkkal jelen vagyunk mindenütt, a fiókkönyvtári szolgálatunkkal elvisszük az embereknek a könyveket, közművelődési szakembereink pedig a kulturális közfoglalkoztatottak hálózatával az összes települést elérik. Ugyanezt tesszük a múzeumpedagógiai foglalkozásokkal: országos hatáskörű intézményrendszerünk segítségével igyekszünk behívni az embereket a kiállítótereinkbe. Arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a kultúra felemel, és ha már gyermekkorban hozzá tudjuk szoktatni a polgárokat a műélvezethez, hosszú távon magasabb életminőséget jelent számukra. Célunk, hogy minden iskolás gyermek minden tanévben jusson el színházba, múzeumba és komolyzenei koncertre, nem kötelező jelleggel, hanem számára is élvezhető módon, például Operakaland–Kultúrkaland programunk, vagy a Filharmónia ifjúsági koncertjei által.
– Milyen irányelvek mentén fogalmazná meg a harmadik Orbán-kormány kultúrpolitikájának ars poeticáját?
– A társadalmi szolidaritásra épülő kulturális alapellátási és közösségfejlesztési program az egyik legfőbb pillére a kultúrpolitikánknak. Fontos irány a magas művészetek pozíciójának hazai erősítése, mint a nagy fesztiválok fejlesztése. Nagyban támaszkodunk továbbá a kormányzati kulturális infrastruktúrafejlesztésekre, amelyek lassan országos körképet rajzolnak ki: Debrecen városában hat és fél milliárd forint összegű színházfelújítás, Kaposváron a Csiky Gergely Színház kilencmilliárd forint értékű rekonstrukciója valósul meg. Székesfehérváron a Fekete Sas Szálló kulturális célú felhasználására készülünk és tervezzük a Szolnoki Művésztelep felújítását. Tehát elsődleges feladatainknak az alapellátást, a fesztiválélet és a magas művészet támogatását, valamint a kulturális infrastruktúra fejlesztését tartjuk.
Tisztelgés az áldozatok emléke előtt
Ma van a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, ennek alkalmából több rendezvényt is tartanak a fővárosban. A megemlékezések reggel nyolckor kezdődnek a Honvéd téren lévő Gulag áldozatainak emlékkövénél. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökhelyettese mond beszédet. Megemlékezést tartanak és Befagyasztott emlékezet címmel szabadtéri kiállítás nyílik a Nyugati téren, ahol a megnyitóbeszédet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tartja. Gulag–GUPVI szovjet fogság Európában címmel konferenciát rendez a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Magyarországi Németek Pécs–baranyai Nemzetiségi Köre. Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke lapunknak elmondta: a rendezvényt nagy társadalmi érdeklődés övezi, a túlélők és az elhurcoltak családtagjainak sokasága jelezte, hogy szívesen elmesélné a saját történetét. Az eseményen tíz országból a téma legtekintélyesebb kutatói tartanak előadásokat, a konferenciát Balog Zoltán miniszter nyitja meg. Az elnök kiemelte: szeretnék a Gulag magyarországi és határon túli magyarokat érintő történetét nemzetközi kontextusba helyezve bemutatni, mert a cél az, hogy az európai emlékezet szerves része legyen ez a trauma, amely több millió ember és család szenvedéstörténete. A szovjet táborokba elhurcoltak kálváriája a mai napig kibeszéletlen téma, és része az 1944–45-ben a Szovjetunió által megszállt országok közös történelmének. A tanácskozáson arra is keresik a választ, hogyan élték meg ezek a nemzetek a Gulag borzalmait. A táborrendszer a szovjet típusú diktatúra kegyetlenségének és embertelenségének a szimbóluma, hiszen nemtől, kortól, világnézettől függetlenül bárki bekerülhetett egy transzportba – fogalmazott Földváryné Kiss Réka. Közölte: az akkori Magyarországról a történészek becslései szerint 6-700 ezer embert hurcoltak el, és legalább 200 ezer magyar sosem tért vissza. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává.