Ha például Aleppó lenne a téma, meg lehetne érteni a szocialisták évnyitó performanszát. A szíriai település távol van, a magyarok döntő többsége nem ismeri az egymásnak feszülő erők bonyolult kapcsolatrendszerét, a nagy múltú közel-keleti város lerombolásáról megfelelő körítéssel itthon bármit „el lehet adni”. De amikor a baloldali párt az áfacsökkentés ellen intéz offenzívát, felmerül a kérdés: nem kellett volna még egy kicsit várnia azzal a sajtótájékoztatóval addig, ameddig elmúlik a pezsgő hatása?
Nagyon mellényúlt az MSZP, amikor az év első munkanapján kissé megkopott és összehuttyant zsákjában turkálva valami negatív mondanivaló után kutatott a kormány teljesítményéről. A baromfi, a tojás és a friss tej áfájának csökkentése ténykérdés, az áruházláncok és a kisboltok is jelezték, hogy a mérséklés hatását érvényesítik az árakban. Nyitás után csak be kellett volna sétálni néhány üzletbe ahhoz, hogy a képviselő urak és hölgyek meggyőződjenek a helyzetről. Nem elég azt üzenni, hogy a kormány becsapja az embereket, ezt valahogy alá is kellene támasztani.
Magára valamit is adó ellenzéki párt nem gondolhatja komolyan, hogy kiállhat a pulpitusra azzal: majd úgyis újra emelkednek az árak. A jövőt jósolják meg azok, akiknek ez a szakmájuk! Ha ilyen szintre süllyed egy politikai tömörülés, ezután egyre többször fogunk látni nevetőgörcsbe fulladó szocialista sajtótájékoztatót. A kormánypárt 2016-os teljesítményét botrányosan értékelő Kunhalmi Ágnes már elismerte, hogy az előszilveszter hatása alatt állt. Most már csak az áfacsökkentésről szóló nyilatkozat szerzőjének kellene színt vallania.
Az év végi bulizás olyannyira megzavarta a szocialistákat, hogy miután közölték, a Fidesz áfacsökkentése nem működik, azt is hozzáfűzték: kormányra kerülésük esetén egyebek mellett leviszik az alapvető élelmiszerek áfáját. (Ezt egyébként a szocialista Gőgös Zoltán és Tóth Bertalan már november végi javaslatában is szorgalmazta.) Az MSZP áfacsökkentése, amelyet az élelmiszerek szélesebb körére terjesztenének ki, vajon mitől lenne másmilyen természetű? Mitől lenne tartós? Nem is beszélve arról, hogy az ellenzéki párt szitával próbálja kifogni a szelet a kormánypárt vitorlájából, a kabinet ugyanis további termékek adókulcsának a lefaragását tervezi. Ezt egyébként a földművelésügyi tárca épp keddi lapszámunkban erősítette meg.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az árak előbb-utóbb emelkedni szoktak, ha van infláció, márpedig a jegybank célja a 3 százalék – plusz-mínusz egy százalékpontos tolerancia mellett. Ha a kormány nem csökkenti a szóban forgó termékek áfáját, akkor valószínűleg magasabb lenne a növekedés. Az adó mérséklése azonban jóval több annál, mint amennyit a fogyasztók pillanatnyilag érzékelhetnek a hűtött pultok előtt állva. A kulcs lefaragása eszközt teremt az érintett ágazatok fellendítésére, a piacok további fehérítésére például a megnövekedett fogyasztói igényen és a fejlesztéseken keresztül, többek között azáltal is, hogy az 5 százalékos áfával nem éri meg simliskedni.
Az adókulcsokkal való operálás – amihez például a társasági nyereségadó egységes, 9 százalékra csökkentése is hozzátartozik – a gazdaságélénkítő stratégia egyik fontos sarokköve. Akárcsak a minimálbér és a szakmunkások keresetének emelése, a családok támogatása, az életpályamodellek, az adósságcsökkentés és a költségvetési fegyelem tartása is. Miután azonban az MSZP az SZDSZ-szel közös kormányzati ámokfutása idején ilyen komplex elképzelésekkel nem rendelkezett, érthető, hogy kötözködik és csak a részleteket látja. Az viszont felfoghatatlan, hogy miért csinálnak bohócot magukból a szebb időket is látott párt képviselői. Aki vásárolni jár, márpedig a szavazók körében elég népes ez a tábor, csak csóválja a fejét. A választók már kiheverték „az elmúlt nyolc évet” és vélhetően az újévi ünneplést is. Lassan az MSZP-nél is ki kellene józanodni.