Kétszer segít, aki gyorsan segít – tartja a népi bölcsesség, amelyet azok tudnak igazán értékelni, akiknél minden forintnak megvan a helye, és nehézséget okoznak a váratlan kiadások. Ebbe a társadalmi csoportba tartozik a nyugdíjasok többsége, nekik valóban karácsonyi ajándékkal ér fel a miniszterelnök tegnapi bejelentése, amely szerint 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalványt kap minden nyugdíjas még ebben az évben.
Bár ez a gesztusértékű juttatás a mértékét tekintve sem nevezhető alamizsnának, önmagában akár kampányízű, hangulatjavító intézkedésnek is tűnhetne. A kormányfői bejelentés emellett azonban tartalmazta azt is, hogy jövőre 1,6 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. A konkrét számok nyelvén ez azt jelenti, hogy egy átlagnyugdíj havi újabb 2 ezer, azaz évi közel 24 ezer forinttal emelkedik a következő évben. Ez jóval magasabb az eredetileg tervezett 0,9 százalékos növelésnél. Orbán Viktor az Idősek Tanácsának tegnapi ülésén arról is beszélt, hogy mint minden év végén, így szükség esetén 2017 novemberében is korrigálják majd a nyugdíjakat, ami az infláció függvénye. Ha ugyanis ennek mértéke magasabb annál, mint amit terveztek, akkor a nyugdíjasokat pénz illeti meg – érvelt a kormányfő. A 2017-es esztendő további jó hírei közé sorolta a fontos élelmiszerek áfájának csökkenését, illetve a rezsicsökkentés megvédését.
Kétségtelen, hogy a közszféra különböző területein és a versenyszférában dolgozók nagy részét is érintő általános és jelentős béremelések közepette méltatlan, igazságtalan lett volna megfeledkezni azokról, akik becsülettel végigdolgoztak 40-45 évet, ennek fejében pedig joggal számítanak az állam figyelmére, a napi gondok nélküli életet biztosító járandóságra. Amikor fut a gazdaság szekere, és a konjunktúrából szinte mindenki részesedik valamilyen mértékben, akkor kötelessége az aktuális kormányzatnak, hogy a nyugdíjasokat is bevonja a nyertesek körébe.
Orbán Viktor és stábja ezt láthatóan érzékelte, ami szocialista és liberális elődeikről nem mondható el. Bajnai Gordon kormánya 2009-ben döntött a 13. havi nyugdíj megszüntetéséről, amit egyébként még 2002-ben vezetett be – négy év alatt fokozatosan – a Medgyessy-kabinet. Az MSZP–SZDSZ-kormányzat ezenkívül hagyta elértéktelenedni a nyugdíjakat, sőt havi 16 ezer forintos adót akart kivetni rájuk. De ezen túl is számos olyan intézkedés, gazdaságpolitikai lépés történt, ami a nyugdíjasokat érintette a legfájóbban. A gáz árát háromszorosára, az élelmiszerek áfáját pedig a duplájára emelték. Ezzel szemben az elmúlt években a nyugdíjak átlagosan több mint 21 százalékkal nőttek, és a tartósan alacsony inflációnak köszönhetően a vásárlóerejük 8,6 százalékkal javult.
Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok többsége ezután sem tartozik majd a tehetős társadalmi rétegek közé, amennyiben csak a járandóságukat vesszük figyelembe. Ez a probléma azonban túlmutat a kormányzati ciklusokon, hiszen a korábbi évtizedek bér- és inflációs helyzete alapvetően meghatározta a nyugdíjak alakulását. Akik 20-25 évvel ezelőtt befejezték aktív munkaviszonyukat, eleve alacsony alapellátásról indultak, ők úgy érezhetik, hogy az inflációt követő nyugdíjemelés sem jelent igazi megoldást. Az is tény, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdaság teherbíró képességét, de nem mindegy az aktuális kormány hozzáállása sem.
A munkaalapú gazdaság építésének már kézzel fogható eredményei vannak, és nemcsak a makromutatók javulnak évről évre, de végre az átlagemberek is érzékelik a pozitív irányú változást. Mindez esélyt teremt a középosztály szélesítésére, miközben a nyugdíjasok sem maradnak le.