Orbán Viktor Európa szegényházává tette Magyarországot – ezt maga Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő mondta a minap. A sommás kijelentés nehezen értelmezhető azok után, hogy évek óta szinte havonta jelentenek be béremeléseket, életpályamodellek indítását, különböző kedvezményeket, például ingyenes gyermekétkeztetést. A legutóbbi hír az volt, hogy hároméves, harmincszázalékos bérfelzárkóztatásra kell kidolgozniuk pénzügyi tervet a többségükben önkormányzati tulajdonú vállalatoknak, így várhatóan ebben a szektorban is megvalósul a jelentős, hosszú távú fizetésemelési program.
Korábban már döntött a kormány arról, hogy jelentősen, a következő három évben összesen harminc százalékkal emelkedik az állami vállalatok – többek között a posta, a MÁV, illetve a Volánok – dolgozóinak bére. Az intézkedés mintegy százezer munkavállalót érint, az összes béremelés az állami szektorban pedig százmilliárd forintba kerül, beleértve a pedagógusokat, az állami tisztségviselőket, az egészségügyi alkalmazottakat, a rendőröket, a kulturális és szociális szférában, valamint a felsőoktatásban dolgozókat.
Érdemes felidézni, hogy az elmúlt években szinte minden szférában előrelépés történt a bérek tekintetében, miközben a nyugdíjak megőrizték a reálértéküket. Jelentős, elodázhatatlan béremelés kezdődött az egészségügyben: a tavaly júniusban megszületett megállapodásnak köszönhetően csaknem százezer egészségügyi dolgozó fizetését emelik fokozatosan. Az életpályamodell alkalmazásával nemcsak a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, de a pedagógusok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársainak a bérét is sikerült rendezni, illetve kiszámíthatóvá tenni.
Az állami és önkormányzati cégeknél, intézményeknél megvalósuló béremelések ráadásul a versenyszférában is hatnak. Több eredményes bértárgyalás zajlott le, sok vállalat tíz százalék feletti emelést adott a dolgozóinak. Mindez tehát felhúzza a magyar jövedelmeket, és közelítheti az uniós átlaghoz.
Sajnos így sem mondhatjuk, hogy Magyarország már a Kánaán lenne, hiszen mélyről indultunk, van bőven pótolnivaló. A százéves múltú, hungarikumnak számító magyar védőnői szolgálat például méltatlanul mellőzöttnek érezheti magát, ami a bérviszonyokat illeti. Az itt dolgozók fizetését szintén haladéktalanul rendezni kellene, a gazdaság teljesítménye alapján ez sem lehetetlen küldetés.
Általános, nyugati értelemben vett jólétről tehát még nem beszélhetünk, de az ellenzéki pártok és a média egy része által festett koromfekete kép nem a valóságot ábrázolja. Ha valaki kizárólag tőlük tájékozódna, azt gondolná, hogy Magyarország a siralom völgye, nagyjából olyan, mint Bukarest-külső 1980-ban. Visszatekintve a nyolcéves MSZP–SZDSZ-kormányzás idejére, azt láthatjuk, hogy az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter által megígért – a választási győzelemhez jelentősen hozzájárult – ötvenszázalékos béremelés 2002-es megvalósítása volt az egyetlen komoly lépés a jövedelmek felzárkóztatásáért. Utána azonban kamatostól vették vissza az emberektől ezt a pluszpénzt, ők nem csökkentették, hanem növelték a rezsit, s az IMF-hez rohantak gigahitelért, eladósítva az országot, miközben asszisztáltak a devizahitelnek álcázott, nettó banki csalássorozathoz.
A Gyurcsány-kormány valóban a szegényházba manőverezte az országot, hajszálon múlott az államcsőd 2008-ban. Manapság szerencsére egészen más problémákkal kell szembenézni, de a célig vezető út még hosszú. Esély van a felzárkózásra, amivel élni kell végre!