Valaki nagyon felültette a Jobbikot a búgócsigára. Mióta cukisodnak és néppártosodni akarnak, úgy forognak a véleményeikkel együtt, hogy már nem is csoda, ha néha a parlamentben oly szédülten bámul némely képviselőjük, mint minőségellenőr a kokaingyárban. Amit a kötelező betelepítési kvóták ügyében művelnek Vonáék, azt pedig maga a szélkakaskirály, Gyurcsány Ferenc is megirigyelhetné. Több véleményük is van, de egyikkel sem értenek egyet. Természetesen ez a történet már nem a betelepítésről szól, hanem a hideg és önző számításról, arról, hogy miként lehet ebből a helyzetből a lehető legnagyobb politikai hasznot húzni. Nem tudom, kik a tanácsadói Vona Gábornak, de úgy hiszem, most kellene őket kidobni. Ebből a helyzetből ugyanis már nagyon nehéz profitálnia a pártnak és vezérének.
Innentől kezdve, hogy megzsarolták Orbán Viktort, hogy csak akkor szavazzák meg az alaptörvény-módosítást, ha a letelepedési kötvényeket is kivezeti a kormány, napról napra szembesíteni lehet a radikális pártot mindazzal, amit az elmúlt nagyjából egy évben ez ügyben nyilatkoztak. Vona előbb népszavazást akart, majd amikor a kormány is, akkor már csakis az alaptörvény módosításában látta az igazi megoldást. A népszavazást ugyan szavakban támogatták, de láthatóan elszabotálták, most pedig, miután előbb támogatásáról biztosította a Jobbik a tervezett módosítást, már ettől is elálltak, különféle „trükkökkel” vádolva a kormányt.
Ezekkel a manőverekkel tehát Vona egy társaságba keveredett az „adócsökkentéskormánya” Ferivel, aki ezek után legalább ötször adót emelt, meg a „nemleszgázáremelés” Ildikóval. Nem olyan nagy baj ez persze, ha ezek közé vágyott, lelke rajta. Csak arra lennék kíváncsi, vajon a Jobbik amúgy sem túl masszív szavazótábora ebben a társaságban képzelte-e el magát… Hovatovább ott tartunk, hogy árpádsávos DK-s nyugdíjasok csápolnak majd az egykori radikális párt koncertjein, rockosított Internacionáléra pogózva.
Bármit is mondjon Vona Gábor és a vele immár feltűnően barátságos és nagylelkű balliberális sajtó, a Jobbik elnöke nem Orbán Viktort szorította sarokba, hanem saját magát és pártját. Mert a kormány álláspontja egyszerű és világos: nem akarnak kötelező betelepítést, erről szólt a népszavazás és erről szól az alaptörvény-módosítás. Mit tesznek majd a jobbikos képviselők a tervek szerint november 8-i parlamenti szavazáskor? Melyik gombot nyomják meg?
Amennyiben elutasítják a módosítást, immár Obán Viktor és kormánya, valamint a Fidesz–KDNP-pártszövetség lesz az egyedüli letéteményese a kényszerbetelepítés elleni harcnak. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy a miniszterelnöknek nem okozott két másodperces dilemmát sem annak átlátása, mire megy itt ki a játék a Jobbik részéről. S tán még jól is jön ez neki, hiszen így Vonáék szépen maguk dőltek bele a DK–MSZP–Együtt–Liberálisok halálos ölelésébe. A képlet onnantól kezdve ugyanis még egyszerűbb: van a Fidesz, aki megvédi az országot a migránsoktól, s vannak a többiek, a politikai haszonlesők, akik pedig nem. S még abban sem lehetünk biztosak, nem akad-e majd valahonnan egy-két képviselő, aki a józan eszére hallgatva végül megszavazza a kormány javaslatát. Akkor aztán Vonáéknak végleg befellegzett.
A Jobbik elnöke ez év áprilisában, amikor a saját alaptörvény-módosítási ötletükkel – ami megegyezett a népszavazási kérdéssel, ponttal a végén – előálltak, azt mondta az Országgyűlésben: „Nem tehetik meg, hogy a saját népszavazási kérdésük alaptörvényi erőre emelését nem szavazzák meg, ugye, képviselőtársaim? Vagy ha megteszik, akkor mire derül fény? Arra derül fény, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, hogy önök a kvótáról szóló népszavazás ügyét csak politikai kampánycélokra használják. Ez fog akkor kiderülni, de azt én nem tudom másnak nevezni, mint hazaárulásnak.” Hát valahogy így kell ezt nevezni, valóban.