Ferenc pápa békét kért a Szentföldre hagyományos karácsonyi áldásában. Ez egy olyan szép mondat, amelyet minden pápa minden körülmények között elmond és elmondott az idők során, amióta a keresztesek elveszítették Jeruzsálemet, és Szaladin bevonult a szent városba. Egy olyan reménység, amelyért tenni kellene, és mégsem tud tenni senki. Mert az átkozott politika, az erőviszonyok, Izrael és a palesztinok helyzete…
A világ vezetői széttárják karjukat, csóválják a fejüket, s közben hatalmas iparágat építettek fel a Szentföld problémái köré. Egy hatalmas és nagyon jövedelmező iparágat, amelynek az a lényege, hogy ott folyamatos az erőszak, a bánat és a sírás, pontosan olyan, mint mikor Jézus megszületett Betlehemben. Csak az egyenruha más, és a katonák nem latin vezényszavakat ordítozva oszlatják szét a tömeget.
Az idei karácsony Jeruzsálemre irányította a világ figyelmét, hiszen nem volt olyan régen, hogy Donald Trump amerikai elnök elismerte a szent várost Izrael fővárosának, amely bizonyos mozgásokat idézhet elő a diplomáciában. Guatemala például hajlandó lenne követni az Egyesült Államokat, és áthelyezni saját nagykövetségét Jeruzsálembe, ha Washington is így tesz. Egyelőre nem tudjuk, lesz-e ilyen diplomatavándorlás, évek telhetnek el addig, amíg valaki rászánja magát erre a kockázatos lépésre.
Ezzel ugyanis a kétállami megoldást nagyjából ki lehetne dobni a kukába, hisz a nagy megállapodás egyik legfontosabb eleme épp Jeruzsálem státusának érintetlensége, márpedig Trump egyetlen kijelentésével felborított mindent, az új helyzethez pedig alkalmazkodnia kell a szomorújáték minden résztvevőjének. A politikai vezetőknek és az egyszerű embereknek is. Ez egy rendkívül bonyolult és ezer szálon folyó tragédia, sok rendezővel, hatalmas színészi stábbal, világosítókkal és dramaturgokkal, látványos jelmezekkel, gyönyörű helyszínekkel.
De senki se az, akinek látszik, s ember legyen a talpán, aki megállapítja a messziről jött emberről, hogy ő piti tolvaj Aleppóból, becsületes, családját elveszítő tanárember Hamából vagy alattomos, kiképzett, hannoveri születésű harcos Damaszkuszból. Ezen a ponton vész el általában Európa. Mert nem tudja megkülönböztetni egymástól ezt a hármat, akár hatalmi gőgjében, akár nemtörődömsége miatt; vagy azért, mert önbizalma híján pénzzel oldaná meg a problémákat.
Ahogy az új osztrák kancellár elmondta, aki Európába érkezik, az nem Bulgáriában vagy Magyarországon akar élni, hanem Ausztriában vagy Németországban. Ennek felismeréséhez semmiféle ideológia nem kell, arra pedig végképp semmi szükség, hogy az öreg kontinens elaggott és a válságot felismerni képtelen vezetői saját felelősségük vállalása helyett másokra mutogassanak. Amíg ez történik, Európa mindig veszíteni fog.
A pápa beszédét nagy tömeg kísérte figyelemmel, mint minden alkalommal, akár mert hisznek, akár mert turisták az Örök Városban. Majd egy félmeztelen nő kiugrott a tömegből, felrohant a betlehemre, és megpróbálta elragadni onnan a kis Jézus szobrát. Testére az volt pingálva, hogy Isten egy nő, ezt is kiabálta, amíg a vatikáni csendőrök el nem vitték, a szobrot pedig kiszabadították a kezéből.
A felvételt rengetegen látták világszerte, hála a videómegosztóknak és az azonnal reagáló sajtónak. A pápa így kérhet békét Jeruzsálemnek, kérheti a háborúk befejezését, láthatja Jézus arcát minden menekült arcában, a lényeg az lesz, hogy a meztelen aktivista ott rohangál és visítozik, a csendőrök pedig megsértik az emberi jogait. Hirtelen minden tény eltorzul, minden esemény viszonylagossá válik, Harvey Weinstein szelleme megjelenik a Szent Péter téren, meg a bitcoin árfolyamának zuhanása és a krími válság.
Jézuska szobra meg visszakerül a jászolba. Csak egy szobor. De olyan, mintha sírna.