Az egyik legproblémásabb ország Bosznia-Hercegovina, amelyben horvátokat, bosnyákokat és szerbeket kényszerítettek a békés egymás mellett élésre – sikertelenül. A boszniai szerb vezetés függetlenségre törekszik, a gazdasági kilátástalansággal és magas munkanélküliséggel szembesülő muzulmán fiatalok pedig lassan kiábrándulnak az európai valóságból, s az Iszlám Államnak és a radikalizmusnak hajtanak fejet. Újra kiéleződött a szerb–koszovói ellentét is, a kapcsolatok normalizálására tett kísérletek, úgy tűnik, kudarcba fulladnak. A Nagy-Albániáról szőtt tervek pedig tovább feszélyezik a térség országainak kapcsolatait.
A gazdasági és migrációs válság által sújtott Európai Unió látványosan magára hagyta a Nyugat-Balkánt, semmilyen csatlakozási perspektívával sem kecsegteti, ezért Oroszország, Törökország, Szaúd-Arábia és Kína igyekszik gazdasági, kulturális és katonai megállapodásokkal magához csábítani a térség államait. Ankara mecsetépítésekkel, Rijád látványos beruházásokkal, Peking közlekedési és infrastrukturális projektekkel, Moszkva fegyverekkel és energiával láncolja magához Szerbiát, Boszniát, Albániát és a többieket.
Brüsszelben mindeközben azon csodálkoznak, miért nem akarnak a montenegróiak a NATO-hoz, a szerbek az EU-hoz csatlakozni. Nem véletlenül mondogatja évek óta a magyar kormány, hogy az EU bővítési folyamatát semmilyen áron nem szabad leállítani, hiszen saját biztonságunk a Nyugat-Balkán stabilitásától függ. Ugyanígy cserben hagyva érezheti magát Macedónia is, amelynek sorsa iránt két évvel ezelőttig senki sem mutatott érdeklődést. 2015-ben azonban a bevándorlási hullám frontvonalába került, miután Görögország képtelen volt megbirkózni az emberáradattal, s Angela Merkelre hallgatva továbbengedte a migránsokat Nyugat-Európa irányába.
A nyugat-balkáni migrációs útvonal lezárásához kétségkívül hozzájárult az, hogy a Magyarország déli határán megépített kerítés hatására mind a macedónok, mind az osztrákok megálljt parancsoltak a migránsoknak, hasonló intézkedésekre ösztönözve a szomszédokat. Macedónia nemzeti-konzervatív kormánya azóta is hatékonyan védelmezi határait a Görögországban tartózkodó több tízezer bevándorló ellen.
A súlyos belpolitikai válság miatt azonban Macedónia a politikai és gazdasági instabilitás útjára léphet, ami a határvédelmi intézkedéseit is megnehezíti. Kétségünk sem lehet afelől – és ezt az olasz titkosszolgálati és ügyészségi vizsgálatok is bebizonyították –, hogy a tömeges bevándorlás jól megszervezett módon zajlik, amelyben az embercsempészek és a bűnszervezetek mellett bizonyos nem kormányzati szervezetek is fontos szerepet játszanak. Hogy mi a céljuk, csak sejthetjük.
Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy aki önös érdekek miatt, a profitért egy nagyhatalom fizetőeszközét hajlandó bedönteni, az nem riad meg egy kétmilliós ország kormányának megdöntésétől. Macedónia tökéletes célpontot szolgáltat: egy etnikai feszültségekkel teli, gazdaságilag törékeny ország a balkáni válsággóc kellős közepén.