A kudarc megmagyarázása nem könnyű feladat, kiváltképp, hogy a dunaújvárosi szavazók olyan trükkösen fejezték ki véleményüket, hogy annak elemzéséből aztán több tucat politológus is doktorálhatna.
A Fidesz győzelme egyértelmű és fölényes. Örülnek a közvélemény-kutatók, hiszen most az általuk jelzett országos trendeknek megfelelően mutatkozott meg a kormánypártok népszerűsége egy helyi választásnál. Örülhet a Fidesz is, mert a baljós előjelek ellenére sikerült megtartani a képviselői körzetet, és persze minden ilyen győzelem erősíti a kormány önbizalmát és eltökéltségét.
A Jobbik ugyan elég gyászosan szerepelt, de annyira azért nem szomorkodnak, hiszen úgy tartják, hogy ez amúgy is egy alapvetően balos körzet, ugye vasmű, meg munkásököl, szocialista nagyipar, szóval nekik itt sok babér eddig sem termett. Egyébként is eléggé lefoglalja őket, hogy épp most kezdik szétverni a pártot, mint gyurcsányi rendőr a tüntetőket.
A legnagyobb legénynek mégis Gyurcsány Ferenc és a DK érzi magát, mert tönkreverték a szocialista jelöltet.
Bár Gyurcsány előzőleg azt jövendölte, a Fidesz alaposan meg fog lepődni az eredményen, ezen a hamis jóslaton hamar túltette magát, hogy annál keményebben ráfordulhasson az MSZP-re.
A DK-s politikus szerint mindennek az oka ugyanis az MSZP. Ők segítették választási győzelemre a Fideszt, s ez azt is megmutatta, hogy az általa szorgalmazott összefogás az egyetlen út és az egyetlen igazság.
Mert, mondja Gyurcsány, a „demokratikus ellenzék” pártjai, a DK, az MSZP és a PM együttesen meggyőző fölénnyel verték volna meg a Fideszt, „ha az MSZP tisztességesen viselkedik”.
Ez a meggyőző fölény persze csak trükkök százaival lett volna lehetséges, hiszen a három párt összesített szavazata is csupán hárommal több, mint a Fideszé, de azt semmi nem garantálja, hogy minden baloldali szavazó hajlandó lett volna egyetlen jelöltre leadni a voksát.
Szóval a dunaújvárosi kis önkormányzati képviselői választókörzet mindenkinek megadta, amire éppen szüksége volt. Kivéve az MSZP-t. Ők csak azt kapták, amit érdemeltek.
Annyira összezavarodott a szocialisták vezetése, hogy rögvest el is felejtettek mindent, amit eddig mondtak, nem mintha annak bármi értelme lett volna. Hirtelen a helyi szervezetet tették a kudarcért felelőssé, s már azt mondja Tóbiás pártelnök, hogy a jövőben majd felülről eldöntik, ki indulhat a választásokon egy-egy körzetben, nem ám a helyi „elitre” hallgatnak.
A tavaly novemberi pártkongresszusuk után még éppen azzal koncertezte tele a magyar médiaszínpadot, hogy most majd kinyitják a kapukat, nagyobb beleszólást adnak a helyi érdekeknek, a helyi közösségeknek, hiszen csak ők tudják megmondani, ki a legalkalmasabb egy-egy posztra.
Mondjuk az MSZP-től nem szokatlanok az efféle vargabetűk, Tóbiástól meg már az is becsülendő erőfeszítés, ha egy logikailag és politikailag is értelmezhető mondatot el tud mondani.
Kellene még itt a PM-ről is mondani valamit, de a nanovilággal egyelőre nem foglalkozunk megfelelő mikroszkóp hiánya miatt.
A vasárnapi választás egyik legnagyobb tanulsága talán az, hogy újra bebizonyosodott, nem érvényes már a régi mondás, miszerint jobban utálnak ők minket, mint mi őket.
Ma már így igaz: jobban utálják ők egymást, mint mi őket.