Így állt elő az a kacagtató helyzet, hogy a nyugati sajtó mindenhol Putyinnal illusztrálta a nagy panamai offshore-botrány leleplező cikkeit, Magyarországon pedig Lionel Messi focista, Mohamed bin Najef szaúdi koronaherceg és Mauricio Macri argentin államfő neve mellé került a méltán híres kecskeméti Horváth Zsolt.
Arra senki sem számíthatott, hogy az ötlettelen szocialisták azonnal ráharapnak a koncra és fűt-fát összehordva mindenki lemondását és közéletből való távozását kezdik követelni.
Nem véletlen, hiszen köztudott, hogy a szocialista kormányok adtak offshore-ozó minisztereket és jegybankelnököt is. Ezért – kis szerénységet feltételezve – azt gondolhatná az ember, hogy ilyen ügyben csak csendben maradnak és figyelnek, mikor esnek ki saját csontvázaik a szekrényből. De hiába, ezt nem engedhette a szocialista virtus! Így meg ismét jött a feketeleves.
A dokumentumokat közel egy éve vizsgáló, s így az ügy nyilvánosságra hozatalának forgatókönyvét jó ideje előkészítő hazai újságírók végül a botrány kirobbanása után egy nappal „fedezték fel”, hogy egyébként Boldvai László korábbi MSZP-s pártpénztárnok feleségének ügye is megtalálható a dokumentumok között. A tanárnőként dolgozó hölgy több száz milliós összegeket mozgatott egy Szamoa szigetén bejegyzett cégben.
Boldvairól azt is érdemes tudni, hogy a mai napig képviselő a Nógrád megyei közgyűlésben és ő vezeti a szocialista párt megyei szervezetét. Ebben a helyzetben pedig Boldvainak nem maradt más lehetősége, mint bejelenteni, hogy felfüggeszti párttagságát.
A hazai újságírók eljárása, vagyis hogy késleltették a szocialista érintettség megjelenését, nem meglepő, ha megnézzük, kik állnak az ügy mögött. Az offshore cégek alapításával foglalkozó Mossack Fonseca-féle panamai ügyvédi iroda adatait annak a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma nevű szervezetnek továbbították, amelyet az amerikai Közintegritási Központ szervez és pénzel.
Ez utóbbi szervezetnek a legnagyobb pénzügyi támogatói között pedig a Rockefeller család alapítványa, a Soros György által létrehozott Nyílt Társadalom Alapítvány, a Carnegie és a Ford Alapítvány található. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a nyugati sajtó lényegében egy nagy adag putyinozásra használta a lehetőséget.
Mindez jól rávilágít arra, miként tud félrevinni egy jó ügyet a nagyhatalmak szolgálatában álló média. Mert a botrány kirobbantása utáni napon végül is elindult a valódi híráram is, amely a leleplezések olyan sorát hozta magával, aminek nyomán lemondásra kényszerült például a Transparency International nevű korrupcióellenes civil szervezet chilei vezetője is.
Egyértelmű tehát, hogy kiemelt közérdekről van szó, hiszen fontos megtudni, kik titkolják el bevételeiket, mert ez korrupció vagy adócsalás gyanújára ad okot. Az azonban fájdalmas, hogy a pontos adatok birtokában a hazai sajtó inkább a kecskeméti Fidesszel foglalkozott, a Nyugat pedig putyinozott egy jót.
Mellesleg, miután a nevezett alapítványok által az erre kijelölt médiumoknak megengedte, hogy szemezgessenek a két és fél terabájtnyi adatokból, s ezek megcselekedték, amit elvártak tőlük, itt lenne az ideje, hogy a teljes adattömeget nyilvánosságra hozzák.
Ne gumicsontokkal etessék az embereket, hanem tegyék lehetővé, hogy bárki kutathassa az adatokat, így ha esetleg nyugat-európai politikai vezetők neve is felbukkan ezen iratokban, úgy az is nyilvánosságra kerülhessen.