Egy fegyveres harcba torkolló tüntetéssorozat jelen pillanatban reálisnak tűnik – jelentette ki nemrég Kemény Zsófia írónő a HVG-nek a Rabok tovább című regényének megjelenése kapcsán. A Petőfi nyomán csetlő-botló, a tüntetőket versekkel buzdító, forradalmi hevületben élő ifjú tehetség megnyilatkozásából is jól látszik: már fenik az agyaraikat az önmagukat civil aktivistának álcázó Soros-fiúk/lányok a háttérben, akik legfőképpen arra vágynak, hogy végre elindulhasson Budapesten az idei táncpartiknál komolyabb akciókkal fűszerezett zavarkeltés.
A George Soros által támogatott szervezetek szabadcsapatait az sem zavarja, hogy minden valószínűség szerint senki nem akar itt fegyveres harcot rajtuk kívül, már kiképzőtáborban is gyakorolják az úgynevezett „erőszakmentes” provokáció egyes elemeit, hergelik egymást rendesen, mint a ketrecbe zárt pankrátorok.
A Magyar Idők információi szerint a Soros-fiúk/lányok forradalma ősszel kezdődik, a hálózat tagjai a kormánypártokhoz köthető ingatlanok, valamint különböző állami intézmények elfoglalásával, működésük megzavarásával igyekeznek majd befolyásolni a 2018-as választások kimenetelét.
A főpróbát egyébként már láthattuk az úgynevezett CEU-tüntetéseken, az egyik fő szervező, Gulyás Márton még a zárkaszagot is megismerte, hogy felkészüljön a lehetséges következményekre.
No de kik is ezek a világmegváltásra, és az ahhoz vezető kormánybuktatásra készülő „hősök”? Az úgynevezett polgári engedetlenségi kurzust állítólag egy Kunbátony melletti házikóban tartották a fiataloknak, ahol a Sándor-palotát festékes flakonnal megdobáló Gulyás mellett megjelent a Fidesz Lendvay utcai székházának 2013-as elfoglalásában részt vett Misetics Bálint és Kalocsai Kinga Regina is, a kiképzésnek pedig az a Civil Kollégium Alapítvány adott helyet, amely vendégül látta már a George Soros által támogatott Helsinki Bizottságot és Migration Aidet is.
A társadalom sajátos, szűk létszámú elegye játszik tehát lélekemelő szerepjátékokat egy kunsági tanyán a jogvédőktől a törvénysértőkig, azt gyakorolva, miként lehet a végletekig felbosszantani a rendőrséget.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy rossz vicc csupán, meg kell említenünk azt is: nemrég külföldről érkezett provokátorok is azt a reményüket fejezték ki Budapesten, hogy a fél város életét megbénítja majd a káosz.
A PM alapítványának vitaestjén Maciej Bartkowski, az amerikai International Center on Nonviolent Conflict munkatársa okította a hallgatóságot a hatóságok elleni harcra. Bartkowskira nyilván ott van szükség, ahol a Soroséknak nem tetsző politikai vezetés eltávolítását nem lehet demokratikus és békés módon, a választáson elérni.
Apropó választás. A már említett Gulyás Márton nemrég összezongorázott az interneten egy díszes társaságot, hogy együtt álljanak ki az „arányos választási rendszer” bevezetése érdekében. Volt köztük börtönviselt színész, egykori szocialista politikus, az Együtt kongresszusán kampányoló popzenész és szélsőjobbos exképviselő is. Arról azonban, hogy mit értenek arányos választási rendszeren, csak ködös elképzelések vannak, a lényeg, hogy ne szerezhessenek többséget a jelenlegi kormánypártok. Ha meg igen, akkor rá lehessen fogni a választási rendszerre, amelynek szintén meg lehet zavarni az intézményeit.
Bármi történjen is, Gulyásék helyzete nem irigylésre méltó. Petőfinek sokkal könnyebb dolga volt, szinte elég volt megírni a Nemzeti dalt és egy esős napon megismertetni egy maroknyi emberrel, máris kitört a forradalom.
Ma viszont ehhez több dolog is hiányzik. Például Petőfi. No meg a tömeges elégedetlenség.