A szíriai háború során nem ez volt az első eset, amikor vegyi fegyvert vetett be valaki, de soha senki nem tudta hitelt érdemlően bebizonyítani, ki volt az a megveszekedett gazember, aki mérges gázzal támad a polgári lakosság ellen. Vagyis most a törökök megvizsgálták a sérülteket, és meggyőződtek arról, hogy valóban vegyi támadás történt. Minden ujj Aszadra mutat, és Donald Trump amerikai elnök is kimondta a híres szavakat, miszerint „vegyi támadást hajtott végre saját népe ellen”. Ez egy régi mondás, mindenki jól ismeri, Szaddám Huszein volt akkoriban a rosszfiú, aki naponta hússzor hallhatta ezt saját magáról, amíg aztán le nem döntötték a szobrát, szét nem lőtték az országát, őt magát pedig fel nem akasztották.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bassár el-Aszadnak is ugyanez a sors jut, mivel ez a háború nem róla szól. Ő csak egy mellékszereplő, egy gyalog a táblán, akit ha kell, le lehet dönteni. Az amerikai támadás után Oroszország azonnal tiltakozott, hogy Washington csapást mért egy szuverén államra, mintha Szíria szuverenitása olyannyira fontos volna bárkinek a szíriaiakon kívül. Boldog-boldogtalan úgy jár-kel a szíriai határon keresztül, mintha fizetnének érte, talán épp ezért, mert fizetnek. Azt most még nem tudjuk, hogy kik és kinek, de épp ez a titkuk ezeknek a háborúknak, hogy nem azok vívják a valóságban, akiket a tévében mutatnak.
Szíriában bármikor lehet olyan felvételt készíteni, ahol az Iszlám Állam harcosa sír, mert aggódik az aleppói gyerekek jövőjéért, ezt pedig a CNN-nek mindenki elhiszi, de amikor ugyanaz a férfi az RT-n keresztet tapos, akkor az orosz propaganda. Szíria nem állam, hanem egy cudar, vérgőzös színpad, amely be van világítva, el vannak helyezve a mikrofonok, és minden egyes cselekmény pontosan ki van számítva egy távoli ország szakértői által.
A vegyi támadás akár meg is történhetett, de ugyanolyan esély van arra, hogy csak becsapásról van szó; ha volt, talán a kormány csinálta, de ugyanúgy végrehajthatta valamely lázadócsoport is. A hasznosság a lényeg, nem az igazság. Az amerikaiak mostantól Aszadot el akarják távolítani a hatalomból, mert szerintük minden civilizált országnak ez az érdeke, és azt mondják, véget akarnak vetni a konfliktusnak. A történelem és a józan ész is azt mondja, hogy az elnök bukása nem jár a béke beköszöntével, Líbia vagy Irak se lett stabil és mosolygós a gyilkos diktátor megölésétől, egyszerűen azért, mert óriási a különbség a propagandaszöveg és az élet között.
Háború idején erkölcsről és érzelmekről beszélni roppant visszás, hiszen nincs olyan csoport a mostani konfliktusban, amely ne volna háborús bűnös, amely ne követett volna el tömegmészárlást, amely ne a saját stratégiai céljainak megfelelően irtaná ki valamely falut, és amely ne fordítana a köpönyegén jó pénzért, vagy mert a távoli ország egyik szakértője erre utasítja a főnökét. A több fegyver és a még nagyobb rombolás nem hoz békét, ezek szirénhangok, amelyekkel igazolják a háborút azok, akik vívják.
Arra is lesz majd indoklás, miért egy bizonyos külföldi politikus bizonyos rokonának bizonyos cége fogja irányítani a szíriai újjáépítést. Amit még nem tudunk, hogy a formanyomtatványok cirill vagy latin betűsök lesznek.