A kormány egyre több eredményét kénytelen elismerni az Európai Bizottság (EB). Szokásos éves országjelentései során a Fidesz-kormány megalakulása utáni években rendre igen negatív véleményeket fogalmaztak meg az egyes intézkedésekről, mondván, azok csak még tovább mélyítik a hazai gazdasági problémákat. Teltek-múltak az évek, s az idő a kabinetet igazolta, így a bizottság egyre több, korábban kifogásolt intézkedést volt kénytelen elismerni. Ettől függetlenül arról a rossz gyakorlatáról nem tudott leszokni, hogy ne fogalmazzon meg valamilyen negatív véleményt, amelynek alapján milliárdos költségvetési kiigazítást követelhetne. Azonban ezen kiigazítások nélkül is a tervezettnél messze jobb adatokat mutatott fel Magyarország, ám az úriemberektől elvárható pardon sem hangzott el az uniós agytröszttől, sőt az idei jelentésükben újból elővették a korábbi években már lejátszott forgatókönyvet, s a következő két évre nem kevesebb, mint háromszázmilliárd forintos költségvetési kiigazítás szükségességéről írtak jelentésükben.
Ám ijedezni nem érdemes, s mielőtt elkezdenének számolgatni, hogy mennyit, honnan is vonhatunk el, érdemes megnézni a korábbi években kiadott bizottsági jelentéseket. Ezekből pedig egyértelműen kiderül, hogy Brüsszel fő számmisztikusai egyszer sem tudták eltalálni a megfelelő arányokat. A kormány pedig nemcsak hozta a vállalt számokat, hanem rendre a tervezettnél is kedvezőbb makrogazdasági adatokkal lepte meg az elemzőket, s így az Európai Bizottságot is.
Nem véletlen, hogy a bizottság itt-ott immár elismeréseket is kénytelen elhelyezni jelentésében. A legfrissebb kiadványban az ajánlások a korábbi évekhez képest már sokkal kiegyensúlyozottabbak, lényegesen kevesebb a számuk, és a konkrét beavatkozási javaslatok helyett általános stratégiai irányokat tartalmaznak. Az EB immár alapvetően kedvezőnek ítéli meg a magyar munkaerőpiaci folyamatokat, elismeri a kormány e területen tett lépéseit, és már nem vitatja a közfoglalkoztatás létjogosultságát sem. A költségvetési kiigazítási javaslatán kívül, ami a tényadatokat figyelembe véve egy vicc, a testület azt is javasolta a kormánynak, hogy csökkentse tovább a szektorspecifikus adókat, fokozza a korrupcióellenes küzdelmet, továbbá segítse a közmunkaprogramban részt vevők visszatérését az elsődleges munkapiacra, aktívan alkalmazzon egyéb munkaerőpiaci eszközöket, valamint növelje a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák részvételét az oktatásban.
Szóval mindazt, amit eleve tartalmaz a kormány közép- és hosszú távú programja, illetve ami a költségvetési tervezetből és a reformprogramból egyaránt kiolvasható. A szigorú költségvetési politikát már bizonyította a kormány, hiszen az elmúlt években az államadósság bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya folyamatosan csökkent, és a 2017. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő hiánycél is e folyamat folytatását jelzi. Ami pedig a gazdasági növekedést illeti, úgy tűnik, a kabinet felismerte a tényt, hogy nem érdemes várni a politikai alapon döntő hitelminősítők lépésére, tehát felesleges az uniós elvárásoknál is jóval mélyebben tartani a hiányadatokat. A felszabaduló forrásokat inkább a gazdaság élénkítésére érdemes fordítani, s a hazai cégek versenyképességének és beruházási kedvének növelésére, illetve a lakossági fogyasztás bővülésére kell koncentrálni. Emellett egyértelművé vált a kabinet számára is, hogy csökkenteni kellene az autógyártó cégektől való függőségünket, s növelni a hozzáadott értéket termelő ipari tevékenységek súlyát a gazdaságban. E tények azonban még nem jelentik azt, hogy az uniós sugallatnak megfelelően bármit is változtatni kellene az idei vagy a jövő évi költségvetésen.