Ennek némiképp ellentmond, hogy brutál büszkék arra, hogy néhány időközi választáson több szavazatot kaptak, mint a kormánypártok. Ami biztos: rettegnek. Rendületlenül. Hol az éledező fasizmus miatt – ami szerintük már néha fel is éledt, bár mostanság van némi zavar az egykori Jobbik-fóbiások között –, hol a Soros-egyetem bezárása miatt.
A regnáló hatalom eltávolítására a javaslatok pedig csak jönnek, jönnek. Ugye itt van a forradalom. Balosok garmadája emlegeti régóta, ha máshogy nem lehet eltávolítani a diktátort – ő Orbán Viktor –, jöjjön a forradalom. Van, ahol sikerült a törvényesen megválasztott vezetést ily módon eltávolítani. A nép pedig ennek máig issza a levét. Nézzük meg, mi lett a következménye a Soros György által is támogatott felfordulásnak Ukrajnában! Az ország egy részét elveszítették, a másik felében polgárháború dúl, amely napról napra szedi áldozatait, köztük kárpátaljai magyarokat.
De idehaza mégis majdanozna a balliberálisok egy része. Erről értekezett a bukott SZDSZ-elnök, Magyar Bálint is a sajtószabadságot nélkülöző ország Klubrádiójában. Talán érdemes ennek kapcsán felidézni a cseh államfőt. Milos Zeman nem örülne, ha a Közép-európai Egyetem Budapestről Prágába költözne. Nem örülne, mert Soros nevéhez számos furcsa tevékenység kapcsolódik, és az elnök kormányokat döntő utcai tüntetések helyett a demokratikus választásokat részesíti előnyben.
Idehaza sem akar minden rettegő forradalmat. Vannak, akik egyszerűen törvényben tiltanák meg, hogy Orbán Viktor újra miniszterelnök legyen. Alakult is egy különös érdekszövetség: a Jobbik és olimpiapuccsoló Momentum került egy platformra. Mindkettő retteg attól, hogy a jelenlegi kormányfőt választáson nem tudják legyőzni. Ezért kézenfekvő számukra – már csak a demokrácia védelme érdekében is –, hogy ha a nép meg is szavazná, Orbán ne lehessen újra kormányfő.
Kizárnák őt a válaszható emberek közül. Javaslatuk a következő: legfeljebb két cikluson keresztül lehessen betölteni a miniszterelnöki pozíciót. Erről készek akár a népet is megkérdezni egy népszavazáson. De akkor mi a baj az országgyűlési választással? Ott aztán igazán eldönthetik az emberek, hogy akarják-e Orbán Viktort újra miniszterelnöknek.
A javaslat kapcsán még annyit: Silvio Berlusconi Olaszországban háromszor volt miniszterelnök, ahogy Tony Blair Nagy-Britanniában. A német kereszténydemokrata Helmut Kohl pedig 1982 és 1998 között volt négyszer kancellár. Az ellenzék végül választáson győzte le. Nem forradalomban és nem különféle mondvacsinált korlátozásokkal. A jelenlegi kancellárt, Angela Merkelt is 12 éve választották meg…
Lehet sok kivetnivalót találni a ténykedésében, de nem hiszem, hogy az ottani ellenzék puccsal vagy valamiféle kizárással szeretné eltávolítani őt a hatalomból. Tény az is, hogy nem nagyon van olyan ország a földön, ahol korlátozzák a miniszterelnöki ciklusok számát. Egyébként akár lehetne is ilyen szabályozás. Miért ne? De aligha lenne igazságos néhány hónappal a választás előtt egy ilyen törvényt elfogadni. Igaz, ez nagyban segítene az ellenzéki miniszterelnökjelölt-aspiránsok helyzetén…
Nem is olyan régen, a rendszerváltoztatás idején még egyértelmű volt, hogy minden demokratikus erő a szabad választásokért küzd. Nem lehetne visszatérni az alapokhoz és elfogadni, hogy az kormányozzon, aki nyer? Azonban a mostani ellenzéki vezetők nem bíznak magukban, inkább acsarkodnak egymással. Egy dologban azonban egyetértenek: mindannyian rettegnek.