Jövőre mintegy tizenöt százalékkal emelné a minimálbért a kormány. A javaslatban ráadásul szerepel 2018 is, abban az évben további nyolcszázalékos pluszt adnának hozzá a legkisebb keresethez. Ezzel két lépcsőben a jelenlegi bruttó 111 ezer forint 138 ezer forintra nőne. Ha ez így lesz, akkor a szakszervezetek régi álma válik valóra, a minimálbér elérné az úgynevezett létminimumhoz szükséges összeget. Jelentősen nőne a szakmunkások legkisebb bére is, méghozzá 2017-től 25 százalékkal.
A munkavállalói érdekképviseletek üdvözölték a tervezetet, míg a munkaadói szervezetek megosztottak a kérdésben. Van, aki szerint túl nagy lépést kényszerítenének ki az emeléssel. Ők attól tartanak, hogy ekkora összeget a vállalkozások jó része nem tud kigazdálkodni. Ezt az érvet nem először hallottuk. Érdemes kicsit visszatekinteni a múltba, egészen a legelső Fidesz-kormány időszakára.
Az 1998-ban megválasztott jobboldali kabinet 2000-ről 2001-re ötvenhét százalékos minimálbér-emelést érvényesített. Akkor a 25 500 forintos összeg 40 ezer forintra nőtt. A döntés ellen akkor is tiltakoztak a munkaadók. Azzal érveltek, hogy cégek sora kerülhet csődhelyzetbe, tömeges elbocsátásokat jeleztek előre, valamint a feketegazdaság további térnyerését. Az ellenzék is beállt a sorba, a szocialista-liberális képviselők is elkezdtek jajongani a kilátásba helyezett nagyarányú béremelés miatt. Sőt, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is „foglalkoztatási feszültségektől” tartott. A magukat baloldalinak nevező szervezetek és pártok már akkor megmutatták, mennyire szívükön viselik az aprópénzért dolgoztatott, kiszolgáltatott dolgozók sorsát.
A riogatást nem igazolta az élet, a korábbi évektől eltérően 2001 első felében például az alacsony keresetű ágazatokban érték el a legnagyobb keresetemelést. Jelentősebben növelték a juttatásokat az építőiparban, a vendéglátásban és a többi között a könnyűiparban. Az akkor készült tanulmányokból az is kiderült, hogy jelentősebb elbocsátásokat sem okozott a minimálbér ötvenhét százalékos megemelése. Olyannyira nem, hogy a kereskedelemben még nőtt is a foglalkoztatottak létszáma, ahogy a vendéglátás és az építőipar területén is. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy gyakori szokásnak számított zsebbe fizetni a munkavállalóknak. Azaz a minimálbér mellé feketén tették hozzá a többit a munkaadók. A nagyobb emelésnek szintén célja volt, hogy a közteherviselés megkerülését visszaszorítsa.
Az sem mellékes, hogy az akkori kormány létrehozott egy állami kompenzációs alapot, amelyet a kis- és közepes vállalkozások vehettek igénybe. Mégpedig azért, hogy nekik se jelentsen súlyos terhet a magasabb összeg kifizetése. Azóta sok év eltelt, és a harmadik Orbán-kabinet ismét nagyobb lépést szeretne tenni a bérek felzárkóztatásában. Az elmúlt időszak alatt nagyot változott a világ, ahogy Magyarország mozgástere is. Felvillant a járulékcsökkentés lehetősége, amely összességében kellő segítséget adhat a munkaadóknak a nagyobb fizetés kigazdálkodására. A számítások azt mutatják, hogy emiatt jövőre minimális bevételkiesés várható, ami 2018-ra el is tűnik. Aki ugyanis többet keres, többet költ, így például forgalmi adóból is több folyik a költségvetésbe.
A kétezres évek elejéhez képest most nem önmagában a foglalkoztatotti létszám megtartása, illetve emelése a fontos. Ma már a magasabb bér versenyképességi szempontból is kulcskérdés. A minőségi munka elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország tartani tudja a fejlődés irányát. Ehhez pedig meg kell fizetni a képzett szakembereket. Nem beszélve arról, hogy még mindig messze vagyunk attól, hogy egy lapon lehessen emlegetni a hazai fizetéseket a fejlettebb államokéval. Most azonban a pénzügyi körülmények lehetővé teszik, hogy faragjunk valamit a lemaradáson.