A szocialista Hollande újraválasztási esélyeire jelen állás szerint kár sok szót vesztegetni. A franciák négyötöde rossz véleménnyel van róla. Még egy volt minisztere is elindul Hollande ellenében a választáson. A gond sokrétű: valamelyest csökkent, de továbbra is tíz százalék körül van a munkanélküliségi ráta. Az alkalmazotti jogokon lazító munkajogi reformot rendelettel erőltette át a nevében szocialista kormány – a demokrácia és a baloldal nagy dicsőségére. De ezeknél is többet nyomhat a latban az elmúlt két évben eluralkodott terrorpánik. A minap azért sebesültek meg többek a francia Riviérán, mert robbantásnak vélték tűzijáték-rakéták durranását és pánikba estek. A július 14-i nemzeti ünnepen 86 fő életét oltotta ki Nizzában egy terrorista. Tavaly mintegy 150 áldozatot követelt az iszlamista terror. Hollande – az európai politika kissé korpulens, ám nagynak bajosan nevezhető alakja – rendre komor képpel jelenik meg az ilyen támadásokat követően az elnöki pulpitusnál, hogy kifejezze sajnálatát. Az eredmény: Lille-ben (De Gaulle szülővárosában!) a bolhapiacot is le kellett mondani a biztonsági kockázat miatt. A franciákat – akiket a fáma szerint az különbözteti meg az amerikaiaktól, hogy nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek – olyan elnökre vágynak, akinek segítségével visszakap-
hatják megszokott életüket.
Az apai ágon magyar származású Sarkozyt „politikai lényként” írták le, amikor a 90-es évek elején, még Neuilly-sur-Seine polgármestereként bátran szembeszállt egy óvodai túszejtővel. Negyedszázada a francia politika fenegyereke, aki belgyminiszterként is a kemény kéz politikáját folytatta – egyesek szerint a túl kemény, a szélsőjobboldallal is összekapaszkodó kézét.
„Retúrjának”, azaz visszatérésének nagy tesztje az lesz, hogy a jobbközép novemberi előválasztásán a szavazók vajon Sarkozy, avagy fő ellenfele, a diplomatikusabb Alain Juppé mellett teszik-e le a voksukat. Pillanatnyilag Juppé a népszerűbb, azzal együtt, hogy a valamikori kormányfő személyében a jobbközép egy jogerősen elítélt csalót emelne zászlajára; Juppé 2004-ben felfüggesztett börtönt és a közügyektől való – azóta letelt – eltiltást kapott egy pártfinanszírozási ügyben.
A francia választási rendszer lehetőséget ad a taktikázásra. Elképzelhető, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezére és a jobbközép képviselője kerül be a második körbe. Amikor 2002-ben Jacques Chirac Jean-Marie Le Pennel nézett farkasszemet, simán győzött az átszavazások révén. Csak éppen az még egy másik Franciaország és egy másik Európa volt. Ma a terrorpánik és a bevándorlási válság az európai politika bénultságával jár együtt, miközben Párizs súlytalanná lett Angela Merkellel, illetve a Juncker–Schulz duóval szemben. Sarkozy tisztában van a szakadékkal, ami az elitek, illetve a tömegek gondolkodása között tátong. Nemrég azt mondta: „A politikai korrektség a kisebbségek zsarnoksága. Csak egy példa: azt mondják, nincs semmilyen bevándorlási probléma. És ha önök úgy gondolják, nagy a bevándorlási probléma, hozzáteszik: önök idegengyűlölők… A kisebbség dönti el, mit helyes mondani és gondolni. A politikai korrektség azoknak a gondolatrendőrsége, akik az országban kisebbségben vannak, de az elitekben többségben. Többé nem kérünk ebből.” Aligha van ezzel egyedül – és nemcsak Franciaországban.