Annyira jó lenne egy tökös kis népszavazás a paksi atomerőműről! De most komolyan… Látom, ahogy a nép leül esténként odahaza, és összedugja a fejét:
– Drágám! Mérlegelnünk kellene néhány dolgot! Vajon a paksi az urán-, esetleg plutónium-, avagy tóriumalapú? És forralóvizes vagy nyomottvizes? Mit gondolsz, drágám, a primer köri víz 300 Celsius-fokon már elforr? Szívem, gondolod, hogy továbbra is elegendő lesz négy darab VVER-440/213-as reaktor? Csak azért kérdezem, mert a legutóbbi fejlesztések után a teljesítményük 500 megawattra nőtt, ráadásul a hőteljesítmény is felment 1485 megawattra! Jó, jó, szívem, de azt se felejtsd el, hogy minden egyes maghasadás során 200 millió elektronvolt (200 MeV) energia szabadul fel, miközben kémiai oxidációs reakció során legfeljebb ha néhány eV energiával számolhatunk. Ezt kellene most összevetnünk azzal, hogy egy szép zöld szélerőmű vajon mennyi eV-ot termel naponta.
Ezt értem, de mindig elfeledkezel arról, hogy „amikor az urán magja két termékmaggá hasad, 200 MeV energia szabadul fel. Az urán-235 teljes hasadási energiája 202,5 MeV, jellemzően kb. 169 MeV jut a termékmagok mozgási energiájára, ezért azok a fénysebesség 3 százalékával repülnek szét. Ezenkívül átlagosan 2,5 neutron szabadul fel, egyenként 2 MeV mozgási energiával (összesen 4,8 MeV). A hasadás során 7 MeV prompt gamma-foton is keletkezik.”
És így tovább…
Volt régen valamelyik román kereskedelmi tévén egy műsor. Nem volt több, csak napi öt perc. De annál zseniálisabb műsor talán nem volt sem addig, sem azóta. Úgy volt, hogy a műsorvezető meg az operatőr elment valahova. Például a Duna-deltába, egy lipován faluba, ami tisztára olyan volt, mint Velence, legalábbis annyiban, hogy a kocsmába is csónakkal kellett menni. Szóval elmentek oda, kiszálltak a csónakból, beléptek a krimóba, a kamera már forgott, a riporter odalépett az első bent lévő lipován halászhoz, az orra alá dugta a mikrofont, és megkérdezte: – Mit szól ahhoz, hogy a GDP-arányos államadósságban a lejalapú állampapírokon belül jelentősen csökkent a külföldiek által birtokolt összeg, csak tavaly majdnem ezermilliárdnyi külföldi befektetés tűnt el, ugyanakkor hosszabb távon nem látszik ennyire markáns átalakulás?
Amit a lipován halász válaszolt, az volt a műsor. Minden idők legjobb műsora.
Éppen ilyen zseniális lenne egy Paksról szóló népszavazás. Hiszen a nép pontosan annyit tudna hozzátenni ehhez a problémához, amennyit a lipován halász a GDP-arányos államadósság belső szerkezetének alakulásához.
Ezt találták most ki az elempés lányok-fiúk. Annyira megtetszett nekik ez a népszavazásosdi, hogy mostantól népszavazunk, ahogy a csövön kifér. Olimpiáról, Paksról, adókról, génsebészetről, csillagközi űrről, fekete lyukról, Goldbach-sejtésről.
Illetve népszavaznánk, de sajnos nem lehet. Mindenről nem lehet. Például költségvetési ügyekről sem, így tehát Paks is kimarad a buliból. Milyen kár! Annyira jó lett volna látni, ahogy Szél (szül.: Nagy) Dettózó elmerül a nyomottvizes reaktorok versus szélerőművek problematikájában (a háttérben Hadházy Áki a zokniját is levéve számolja össze a megawattokat egy felvételre állított zsebmagnó társaságában).
De nem lesz ilyen. Sajna. Pedig jobb lett volna, mint a lipován halász…