A Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság szintén a nyilvánossághoz fordult, az egészségügyi államtitkárnak címezve nyílt levelét. Többek között azért, mert „Az ápolók, orvosok és a teljes egészségügyi személyzet csalódottsága, kiábrándultsága miatti létszámhiány már a mindennapi működést, a biztonságos betegellátást veszélyezteti.”
Az egyre súlyosbodó szakemberhiányra és az emiatti túlterheltségre korábban már a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) és a Magyar Kórházszövetség is többször megpróbálta ráirányítani a döntéshozók figyelmét. Miként arra is, hogy az ok a méltánytalanul alacsony fizetés. Az egészségügyiek munkajövedelme – a bérrel és a kiegészítő bérelemekkel együtt – a KSH utolsó, tavaly októberi adatai szerint még mindig mindössze bruttó 226,5 ezer forint volt. Ez 40 ezer forinttal marad el az oktatásban és majdnem 70 ezerrel a közigazgatásban és a védelemben dolgozók keresetétől.
Pedig 2012-ben 30, majd 2013-ban további 23 milliárd forintot kapott az ágazat béremelésre, aminek köszönhetően átlagosan minimum bruttó 10, maximum 40 ezer forinttal nőtt mintegy kilencvenezer, döntően kórházban és szakrendelőben dolgozó orvos, ápoló bére. Emellett, a fiatal doktorok itthon tartása érdekében, döntően a hiányszakmákban, ösztöndíjat vezettek be, havi nettó száz-, illetve kétszázezer forinttal növelve a leendő szakorvosok bérét.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a két fenti lépést a Magyar Rezidens Szövetség kényszerítette ki azzal, hogy mintegy 2500 egészségügyi dolgozó helyezte letétbe felmondólevelét. Azokat akkor ugyan végül a megegyezést követően megsemmisítették, ám az MRSZ jelezte: a gesztust a bérrendezés első lépcsőjének tekinti, és várja az egyeztetéseket a további bérrendezésről.
Az elmúlt két évben az egészségügyiek azonban ismét várólistára kerültek. A rezidensszövetség sikertelenül harcolt a hálapénz megszüntetéséért, holott a feketegazdaság elleni harcnak aligha lehetne kiemeltebb terepe. Ez évtől a frissen szakvizsgázott orvosok – legfeljebb öt évig – ugyan bruttó 151 ezer forint támogatásban részesülnek, ha Magyarországon, az állami egészségügyben maradnak, ám ez egy kényszerű lépés volt, hiszen most fognak végezni az első ösztöndíjas szakorvosok, akiknek az emelés nélkül jelentősen csökkent volna a havi fizetésük. Hasonlóan elodázhatatlan volt már az úgynevezett mozgóbérek, vagyis az ügyeleti, a készenléti és a túlmunkadíjak, valamint a műszakpótlékok beépítése is az alapbérbe.
Ezeket ugyanis 2012-ben egyszerűen befagyasztották. Az érdemi bérrendezés tehát továbbra is várat magára, a türelem viszont érezhetően fogytán, és az egészségügyiek az elmúlt évek tapasztalatai alapján joggal gondolhatják, hogy hangosabban kell hallatni a szavukat ahhoz, hogy meghallják. Dénes Tamás például már jelezte, hogy Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete néven hamarosan új egészségügyi érdekvédelmi szervezetet alakít. Ez ugyanúgy nem zárja ki a sztrájk lehetőségét, ahogyan a fekete ruhás ápolónőként ismertté vált Sándor Mária, aki a hírek szerint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével fogott össze. A kormány tagjai többször is hangot adtak már azon véleményüknek, hogy az egészségügyiek többet érdemelnek. Az elismerés fontos, de talán elérkezett az idő azt anyagiakra váltani.