Nincs tovább! Legalábbis ami a korrupciógyanús ügyektől csöpögő 4-es metróberuházás politikai felelősségi körét érinti. A 2010 előtti város- és országrontók részéről az elmúlt hetekben rengeteg felelősséghárító mellébeszélés hangzott el az OLAF-jelentés tartalma kapcsán. A leghangosabbak főleg a 2010 előtt a metróberuházással foglalkozó pártpolitikai illetékesek voltak. Hamukáltak meg nem valósult – na annak örült volna a főváros és az ország közönsége – dugódíjról, meg nem szüntetett – látszik, nem járnak tömegközlekedéssel az elvtársak/urak – 7-es buszcsaládról, a mostani városvezetés esetleges felelősségéről, a nagy pártok közötti, oldaltól független korrupciós pénzelosztásról. Nem jött be. Tizenkilencre lapot húzott a balliberális oldal, és most vesztettek. Ideje lenne a maradék lapokat is bedobni az asztalra, hadd lássuk, mijük van.
Az élelmesebbek, fiatalabbak, tájékozottabbak már messzire húzódnak a többszörösen bukottak ligájától. Demeter Márta is hirtelen úgy látta, nincs mit tenni a baloldal nagy öregjével, az MSZP-vel. Itt már nem a kormányváltás, hanem lassan a szabadlábon maradás a megugrandó cél egyes, 2010 előtt vagy azóta is közéleti tevékenységet folytató ellenzéki politikusok számára. Természetesen kimeríthetetlenen az emberi elme, főleg, ha a kobak tulajdonosa sarokba van szorítva és a politikai túléléséért küzd.
Valószínűleg még hetekig hallani fogjuk egyes ellenzéki politikusok részéról, marginális blogokon, hogy a kormány megmásította a jelentést. Még az is lehet, hogy kitalálják: nem a teljes OLAF-dokumentumot tárta a nyilvánosság elé a kormány. Fel kell készülni arra, hogy Brüsszelből is érkeznek szirénhangok, sejtetések, hiszen a balliberális világkép – mindenki bunkó és korrupt, aki nem ért velünk egyet – bukóban van.
Azonban azt kell feltételeznem, hogy az igazi felelősök, a korrupciógyanús üzleteket intéző vállalatok, konzorciumok vezetői, aláírási joggal rendelkező tulajdonosai mélyen hallgatni fognak, ahogy eddig is tették. A politikai döntéshozóknak valószínűleg aprópénz juthatott; a milliárdok, a túlszámlázásból származó vagyonok az ilyen-olyan zrt.-knél, kft.-knél, bt.-knél, irodáknál landolhattak. Természetesen a korábban kommunistából kapitalistává vedlett mintaüzletemberek vagy az egyszerűen csak született „vállalkozók” már nem emlékeznek semmire. A brüsszeli jelentésben milliók, milliárdok eltűnésével összefüggésbe hozott cég pont akkor nem volt a tulajdonukban – igaz, előtte és utána igen.
A megbuktatása előtt bizonyos SZDSZ-es korrupciós ügyekről értekező Medgyessy Péter is csak tátog a jelentés kapcsán, mint a partra vetett hal. Ő, aki 2004 óta a francia becsületrend főtisztje, van a legjobban meglepődve azon, hogy sokan kíváncsiak arra, milyen kapcsolatok kötik a világszerte botrányokba keveredő, szintén francia eredetű Alstomhoz. Persze az ember nem elégedhet meg azzal, hogy a Gyurcsány Ferenc által megbuktatott miniszterelnök erkölcsi máglyahalála megkezdődött.
Ne elégedjünk meg egy főtiszti áldozattal, fizessen mindenki, aki az itt élő, adózó, dolgozó milliók zsebéből annyi pénzt húzott ki, mint amennyi a teljes budapesti buszpark és a 3-as metró szerelvényei cseréjének együttes költsége, vagy más megközelítésben a hármas metró infrastruktúra-felújításának kiadása. És ne beszéljünk az OLAF-jelentés kapcsán összevissza arról, hogy ki mit feltételez más esetekben, most ez az ügy, ezt kell rendezni, ha szükséges, nemzetközi bíróság előtt. Most tüntessenek bármilyen metróügyben a szocialista elvtársak és a liberális urak!