Legalább másfél év politikai cirkusz, végtelenül sok mellébeszélés és vádaskodás, fanfár és kereplőcsattogtatás után eljött a cselekvés ideje: Donald Trump immár az Egyesült Államok 45. elnöke. Kampánya, megnyilvánulásai és személyisége óriási várakozásokat keltettek egyesekben, és szkepszist, gyanakvást, sőt iszonyatot másokban. Mindezt azzal megfejelve, hogy az Egyesült Államok, mint a világ vezető hatalmának elnökválasztása az egész világra hatással van akkor is, ha nekünk innen a messzi távolból nincsen jogunk dönteni a Fehér Ház lakójáról.
Trump legendás energiája, 70 éves kora dacára sem lankadó munkabírása, vállalatvezetői és tárgyalási tapasztalata jó ajánlólevél a földi halandó – vagy akár csak egy átlagos európai politikus – számára felfoghatatlanul nagy stresszt és felelősséget jelentő feladathoz. Sokat emlegetik Amerikában azt a bizonyos hajnal 3 órai telefonhívást, vagyis azt, amikor azzal ébresztik fel az elnököt, most és azonnal hozzon döntést. Amennyit eddig tudunk róla, kétség nem fér hozzá: Trump nem fog rosszabb döntést hozni hajnal 3-kor, mint délután 3-kor. A nagy kérdés, hogy délután – amikor pedig nem egy ilyen feladata lesz, hanem ezer – milyeneket hoz majd.
Az új elnöknek számot kell vetnie azzal: sem a világ, sem pedig az Egyesült Államok nem a Trump Organization, amelyet csettintésre lehetne irányítani. Nehéz lesz megszoknia, hogy lesznek sokan, akik mást akarnak, mint ő – ezt a New York-i Trump-torony elefántcsonttornyában nem volt köteles senkitől eltűrni. Világpolitikai léptékkel triviálisnak tűnik, de sok múlik az emberi tényezőn is, különösen egy öntörvényű személyiség esetében.
Vannak persze ennél fontosabb dolgok, Amerikában és a világban is. – Visszaadjuk a hatalmat a népnek! – mondta beiktatási beszédében Trump, aki pénteken jobbára a kampányígéreteit ismételte meg. Azt mondta, Amerikát helyezi mindenek elé, és minden döntés alapja az lesz, hogy az előnyös-e az országának. Hiszen Trump jól tudja első számú feladatát: eredményeket kell felmutatnia annak a 63 millió amerikainak, aki rá szavazott.
Ezek az emberek márpedig jobb állásokat akarnak, kiszámíthatóbb jövővel, infrastruktúrával. Azt szeretnék, hogy Amerika megmaradjon olyannak, mint amilyenben felnőttek és amilyennek nemzedékeken át megszerették. Nem pedig a lózungok mesterségesen kreált világában akarnak élni, amelyben a média mindennap azt ismételgeti: nemcsak szükségszerű és helyes, hogy ők a globalizált világ margójára szorultak, feladataikat pedig az országba pénteken érkezett, ki tudja milyen szándékú idegenek veszik át, de – a saját érdekükben – akkor teszik a legjobban, ha mindezt még éljenzik is.
A jelen viszonyokkal szemben fellázadó, több tíz milliós réteg novemberben behúzta a megelőlegezett ötöst Trump ellenőrzőkönyvébe, de most már az eredményt akarja látni. Trump most az amerikai piac védelmét és az iszlamista terrorizmus felszámolást ígérte. Utakat, vasutakat, hidakat ígért a rozsdatemető helyett. Őt is szorítja majd az idő: jövőre ismét új kongresszust választanak, Trump félidős bizonyítványt kap, 2019-ben pedig kezdődik az új elnökválasztási kampány. Óra indul.
Itt szerénykednénk mi is – a hétmilliárd nem amerikai. Mi, magyarok nyugalmat akarunk magunk körül, így például normálisabb amerikai–orosz viszonyt, amelyben nem leszünk ütközőzóna. Trump békülékenyen szólt pénteken. Budapest azért is sokat vár az elnöktől, mert neki még mond valamit a nemzeti szuverenitás, a szigorú határvédelem, és hisz az egyenes beszédben. Egy 91 éves amerikai – aki 1941 óta minden beiktatásra elment – most békét, egészségbiztosítást és munkahelyeket vár Trumptól. Ebből a békére mi, külföldiek is beneveznénk.