Megértjük Molnár Gyulát, az MSZP elnökét. A politikus ugyanis a szocialista párt programismertető rendezvényén Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd elnökét tévesen az Együtt elnökeként mutatta be. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát az osztódással szaporodó kis pártocskák erdejében. Persze megértjük magát a csodafegyvernek szánt zuglói polgármestert is, amiért a Híradó.hu által közzétett felvétel szerint kissé trágárul azt mondta: „A f…nak hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre.” A kifakadásban feltehetően szerepet játszott a szocialisták vezetőjének párttévesztő megnyilvánulása is. Milyen hitele van annak, aki még azt sem tudja, ki az, akit miniszterelnöknek akarnának jelölni? Az sem volt igazán jelöltcsalogató, hogy Molnár még arra sem volt hajlandó, hogy nyíltan kimondja: Karácsonyt akarják látni miniszterelnök-jelöltként.
Felfokozott toleranciánk persze abból is táplálkozik, hogy a MSZP tragikusan komikus helyzetbe lavírozta magát. Máris befürödtek a kölcsönkért kormányfőjelölttel, mielőtt még a nagy sejtelmeskedések után ténylegesen is rábólinthattak volna a párt döntéshozó testületei. Nem lehet véletlen, hogy a megmosolyogtató helyzetre egy szovjet szocreál szerző, Vszevolod Visnyevszkij drámájának címe – Optimista tragédia – illik, a színmű a nagy októberi szocialista forradalom bemutatásán keresztül állít emléket a kommunista helytállásnak. Mert valóban optimista tragédiaként írható le az az eseménysor, amely sokkal inkább a Monty Python-filmek világába illeszkedik, mint a politikatörténetbe.
Hogy mitől lenne optimista ez a tragédia? Kovács László régebbi pártelnök is azt fejtegette lapunknak, hogy 2010 óta most a legoptimistább. Szegény Kovács – gondolhatja a kívülálló –, milyen lehetett a többi rendezvény, ha most van okuk a legtöbb derűlátásra? Csak azt mondhatjuk, a volt külügyminiszterrel is egyetértünk. Optimisták, nyugodtak lehetünk az ország jövőjét illetően, ha a lakosság erőfeszítéseit, sikereit konzekvensen letagadó, mindenfajta tényleges fejlődésre nemet mondó párt ilyen gyenge pozíciókból és harmatos munícióval, öntudatos hebehurgyasággal vág neki a választási kampánynak.
Azért el ne felejtsük a mókás események felidézése közben: elvben a választási programjukat is ismertették a nagy szocialista stratégák, amelynek címe beszédes: Tegyünk igazságot! Bármily meghökkentő, ezzel megint csak egyetérthetünk: tényleg ráférne már végre egy kis igazságtétel az MSZP-re és egyben az országra. Ez az igazságtétel pedig Molnár Gyuláék számára nagy valószínűséggel el is jöhet a jövő tavaszi választáson. Ehhez a végkifejlethez nagyban hozzásegítheti őket az a program, amely politikusaik felszólalásai alapján kétségbeesés szülte tömény ígéretgyűjtemény a Mindent bele! futballszurkolói jelmondat jegyében.
De hogy mindenre miből lesz pénz? Az MSZP-elnök elárulta: például abból, hogy nem építenek stadionokat. Már ebből a kis információmorzsalékból képet alkothat a közönség, mennyiben vehető komolyan az iromány. Persze a valódi program azért körvonalazódott a szavaikból.
Ne legyen kétsége senkinek: ahogy a spártaiak a peloponnészoszi háború után fuvolaszó mellett bontották le Athén falait, a szocialisták éppúgy lerombolnák nemcsak a határvédelmi kerítést, hanem minden olyan eredményt, amit az ország elért. És akkor végre ismét indulhatna kedvenc és egyetlen programjuk: az ország eladósítása, függővé tétele. Az iménti forgatókönyvnek azonban szerencsére nincs túl sok realitása. Így feltehetően a választást követően lehet igazán szükségük majd az optimizmusra és arra a tulajdonságra, amit – talán jövőjüket megérezve – az emelvényre is ráírtak: az elszántságra.