Azt nem tudjuk, hogy a bírák mikor hirdetik ki határozatukat, hiszen az első tárgyalási napon a grémium általában alapvetéseket tekint át. Azt vizsgálja meg, hogy a határozattervezet kimunkálására felkért bíró miként körvonalazta a lehetséges álláspontokat. A döntés az első tanácskozást követően nyer végleges formát, ahhoz még különvéleményt is fűzhet, aki másképpen ítéli meg az esetet. A határozat csak ezután válik nyilvánossá, de ez remélhetően hamarosan megtörténik.
A jelenleg tizenegy tagú Alkotmánybíróság kivételesen nehéz feladat előtt áll, mert a kvótaügyet egyidejűleg kétféle nézőpontból is megközelítheti. Először azt kell eldöntenie, hogy alkotmányjogi szempontból elfogadható-e a Kúria május 3-án meghozott jogerős határozata, amely szerint kiírható a népszavazás.
Ezzel párhuzamosan válaszolnia kell arra is, hogy időközben történt-e olyan fejlemény, amely okafogyottá tenné az Országgyűlés május 10-i határozatát – a Kúria döntése alapján ez a parlamenti állásfoglalás írta elő a referendumot.
Az alkotmánybírák számára csöppet sem új a témakör. Az alapvető jogok biztosa már tavaly december elején az AB-hez fordult, alkotmányértelmezést kérve. Székely László arra várt és vár választ a mai napig is, hogy az Európai Unió Tanácsa jogosan döntött-e a migránsok kötelező szétosztásáról, betelepítéséről. A biztos felidézte: az ENSZ és az Európai Unió alapvető okmányai tiltják emberek egyes csoportjainak áthelyezését más területekre, és a magyar alaptörvény is tilalmazza a kollektív kiutasítást.
Érdekes az ombudsmannak az az érvelése is, amely szerint a világszerte ismert szabályok megsértése felvetheti a közreműködő államok – a küldők és a befogadók – nemzetközi felelősségét. Egy szó, mint száz: az alkotmánybírák jól ismerik a jogi kérdéseket és aggályokat, az elmúlt fél évben ezt már alaposan elemezhették. Feltételezhetjük, hogy – már csak a szoros összefüggés miatt is – ebben a harmadik ügyben is rövid időn belül napvilágot lát a határozatuk.
A kormány által kezdeményezett népszavazás kapcsán nemrég beküldött indítványok – az AB honlapján közzétett dokumentáció tanúsága szerint – sok újdonságot nem tartalmaznak. Főként formai kifogásokat fogalmaznak meg, azokat is csak érintőleg.
A bírói álláspont mindemellett is perdöntő lehet, több okból is. Először azért, mert az alkotmányos kontroll, különösen egy ilyen alapvető esetben, nélkülözhetetlen. A minduntalan a jogállamra, a jogbiztonságra hivatkozó ellenzékiek elkönyvelhetik majd maguknak, hogy működött a fékek és az ellensúlyok rendszere.
Egyébként ez általános érdek, hiszen Magyarországnak, mint az Európai Unió egyik tagállamának is jó lenne tudnia, milyen normákhoz, követelményekhez tartsa magát. Akár a szokatlan, rendkívüli helyzetekben is.
Az unióban, s különösen a német nyelvterület jogrendszereiben oly sokra tartott jogbiztonság elve nem engedi meg, hogy némely vezetők vagy intézmények önkényesen diktálják a feltételeket, s így hívjanak be vagy távolítsanak el embercsoportokat, nekik tetsző vagy nem tetsző személyeket.
A tartalmi kívánalmak azonban ennél is fontosabbak. Az unió működési rendjének ötletszerű módosítgatása súlyosan veszélyezteti a tagállamok területének sérthetetlenségét, polgárainak személyes biztonságát, a javait, a jövőjét. Egy felelős kormány hasonló esetben nem is nagyon tehet mást, mint hogy referendumot kezdeményezve a néphez fordul, és megkérdezi: akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését.
A válasz aligha lehet kétséges.