Mert az akkori választási kampányban elhangzott ígéretekkel szemben kormányra kerülésük után szinte azonnal, majd folyamatosan emelték a lakossági energia árát a közműcégek. Azok a társaságok, amelyeket éppen a szocialisták privatizáltak, vagyis kótyavetyéltek el. A szocialisták kormányzásuk alatt háromszorosára emelték a gáz, és duplájára az áram árát. Ezzel 2010-re a fizetésekhez viszonyítva a magyar családoknak volt a legdrágább a gáz és a második legdrágább az áram az Európai Unióban. Majd jött a gyurcsányi beismerés, miszerint nem csináltak semmit, ám hogy a cselekvés látszatát fenntartsák, hazudtak reggel, éjjel és este.
Feltételezzük, hogy hajnalban pihentek – szerencsére! E semmittevés súlyos árát kellett megfizetnünk 2008 után, amikor a pénzügyi válság azonnal rávilágított arra, hogy a király meztelen, vagyis a pannon puma és egyéb kormánypropaganda ellenére az országot a szakadék szélére sodorták. Magyarországot lényegében már nem lehetett finanszírozni, a devizahitelek maguk alá temették az embereket, a családok pedig az egekbe nőtt áram- és gázszámláikat tömegesen nem tudták fizetni, ami azzal fenyegetett, hogy rövidesen kilakoltatják őket.
A Fidesz–KDNP rezsicsökkentő programja mindezért elképesztően fontos és egyúttal bátor lépés is volt. Fontos, mert családok tízezreit mentette meg a kilakoltatás megalázó procedúrájától és bátor, mert nyugat-európai multinacionális cégekkel kellett ujjat húzni éppen abban az időszakban, amikor az állam maga is jelentős finanszírozási gondokkal küzdött. Akár kiszolgáltatottnak is tekinthették volna az országot, és a Nemzetközi Valutaalap megszokott ügyletmenetét követhették volna, amit már-már fenyegető módon ajánlottak.
A kabinet azonban más utat választott, úgy döntött, hogy a lakosság további sanyargatása helyett bevonja az adózásba a multinacionális cégeket, majd megvonta tőlük az extraprofit lehetőségét. Csak ez a döntés nagyjából ezermilliárddal rövidítette meg a közműcégeket, hiszen mint ismert, legalább ekkora összeget vittek ki az országból azt követően, hogy a szocialisták privatizálták e társaságokat, vagyis 1995 és 2011 között. Kapott a kormány hideget-meleget az uniós bürokratáktól.
Mindenesetre míg a baloldal korábban a lakosságra terhelte az energiacégek garantált nyereségét, a Fidesz–KDNP rögtön a kormányváltás után megkezdte a rezsicsökkentést az energiaárak befagyasztásával. Ezt követték a további intézkedések, amelyek nyomán mérséklődött a gáz- és áramár, és végül magukat a közműcégeket is visszavásárolta az állam, ezzel is igyekezve garantálni az eddig elért eredményeket.
Miközben a külföldi cégek extraprofitja apadt, a lakosságnak egyre kevesebbet kellett fizetnie a fűtésért és a villanyért. A kormányváltás óta a távhő, a gáz és az áram ára átlagosan 25 százalékkal csökkent. Egy átlagos család manapság évente több mint száztízezer forintot spórol meg az energia árán, vagyis egy teljes havi minimálbér marad a zsebekben. A családok a rezsicsökkentés kezdete óta összesen 821 milliárd forintot takarítottak meg, amiből az idei megtakarítás 179 milliárd.
A bérből élő polgárok biztonságérzetét mindez jócskán javíthatta, hiszen a lakossági tartozások összege és a hátralékos fogyasztók száma is jelentősen mérséklődött. Mára eljutottunk oda, hogy Európában a magyar családok fizetik a második legkevesebbet a földgázért és az áramért is. Nemcsak pénzügyi vonzata van mindennek, hanem szellemi is, hiszen polgári lét csak ott és úgy képzelhető el, ahol a bérből élő emberek biztonságban érzik magukat, és nem a bankok és multicégek jobbágyaiként tengetik életüket.