No pasarán! Nem törnek át, üvöltözte Gyurcsány Ferenc az MSZP városligeti majálisán 2011-ben a kétharmados többségben lévő kormánypártok szimpatizánsainak üzenve. Akkor ébredt föl a méretes zakó utáni ájulatból, ami alatt arról álmodott, hogy őt legyőzhette a jobboldal, de Európát sohasem tudja legyőzni. Azóta osztódással szaporodott az MSZP, mára se szeri, se száma azon pártocskáknak, amelyek számára csak az a demokrácia, ha ők vannak hatalmon, csak az a jogállam, ha nekik van igazuk, és csak az Európa, ahol elvtársaik vannak többségben, akiknél feljelenthetik hazájukat. Közben csodálkoznak, hogy a magyar társadalom egyre kisebb hányada vevő erre a kétes szavatosságú politikai termékre. Még a – Keletre tartunk-e vagy Nyugatra? – álkérdéssel megspékelve sem tudtak idehaza áttörést elérni a politikai életben, csúcsra járatták hát a morális hazaárulást Brüsszelben, amiért nem csukhatók börtönbe, de a választópolgárok remélhetőleg legközelebb is elküldik őket a búsba.
Ne örüljenek hát se az igazi, hőbörgő, lefizetett Soros-bérencek, se a velük szándékegységet mutató, ám csak csendben, a hátsó sorokban sunnyogó gyávák. Értékelhetik hatalmas nyaklevesnek, kokinak, térdre kényszerítésnek, szégyenpadra ültetésnek vagy aminek akarják az Európai Parlament döntését a hazánk elleni eljárás megindításáról, a magyarok többsége balliberális provokációnak tartja azt. Hiába tartja sarokba szorított fideszes nacionalistáknak ezt a sokaságot Szanyi Tibor, mert a nemzeti érzelmű, patrióta gondolkodású választók legyintenek rá, és kiröhögik őt a többi hazaárulóval együtt. Nevetségesen alacsony, óvodás színvonal ugyanis kárörvendően lelkendezni azon, hogy a nagy európai óvó néni rászólt végre hazai ellenlábasukra, akitől nem sikerült elvenni a dömpert, akárhogy hisztiztek miatta. Csakhogy a dömpert nem az óvó néni adja ezután sem, hanem azok a magyarok, akik Európa-párti demokraták valóban, csak az erős nemzetállamok uniójában hisznek, nem az Európai Egyesült Államokban, és nem tartják diktatúrának, ha nem a baloldal kormányoz az elvtelen liberálisokkal karöltve.
Jó lenne észrevenni az ellenzékbe szorult szájhősöknek, hogy ma már nem az vita tárgya, csődbe megyünk vagy sem, hanem csak a szárnyaló gazdasági eredmények fenntarthatóságán fanyalognak a mindent rossznak tartó fikakultúra felkent apostolai. Ilyen körülmények között pedig, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, ostobaság Magyarországot pellengérre állítani. Világos, hogy egyesek annyira problémamentes övezetnek gondolják Európát, különösen annak a baloldal által irányított részét, hogy ott már csak olyan falrengető dolgok izgatják föl a politikai kedélyeket, mint a Lukács-archívum jövőjének a sorsa vagy egy még el sem fogadott, de bejáratott amerikai és izraeli példákon alapuló törvény a civil szervezetek támogatásának átláthatóságáról.
De jó, ha tudja minden Orbán-fóbiás, Európa valamennyi országa megosztott abból a szempontból, hogyan gyakorolja keresztény, humanista együttérzését és cselekvő szolidaritását a rászoruló idegenekkel kapcsolatban. És minden tagállamban egyre többen vannak azok, akik a segítséget vinnék a bajbajutottakhoz, és nem a problémát hoznák országaikba. Magyarországon pedig mindig is többségben voltak és lesznek azok, akik egyetlen illegális bevándorlót sem akarnak sem kötelező kvóta, sem állandó mechanizmus alapján betelepíteni. Ezért aztán soha nem nyugszunk bele azok alantas mesterkedéseibe, akik az ellenkezőjét szeretnék kicsikarni.
Tanulja meg Soros minden ténylegesen fizetett vagy vele szándékegységet mutató tettestársa, hogy legalább három és fél millió magyar ember zúgja Gyurcsány után szabadon: Nem törnek át!