Frontális támadásba lendültek a Soros által fizetett szervezetek aktivistái a magyar jogállamiság ellen, miután a milliárdos tőzsdespekuláns a The Financial Times hasábjain egyértelművé tette: bármit megtesz azért, hogy a nyílt társadalom megvalósuljon.
De mindezt kiskorúak mögé bújva tenni, azt gondolom, mégiscsak gyomorforgató. Ezt teszik ugyanis azok, akik diákokat csábítanak a Parlament elé, formálisan az oktatási reform, valójában a kormány ellen tüntetni. Semmivel sem elfogadhatóbb ez a módszer annál, mint amikor a migránsok a határon a gyerekeiket maguk előtt tartva próbáltak betörni az országba.
El a kezet a gyerekeinkről! Egyáltalán, hogyan képzeli bárki is azt, hogy általános iskolásokat és kamaszokat tüntetni hív? Az egyetemisták legalább már szavazati joggal rendelkeznek, felnőttként maguk dönthetnek arról, hogy tanulni vagy politizálni akarnak-e aktuálisan inkább, mert ez utóbbi esetleg jó buli, de 18 éven aluliakat a politika eszközeként felhasználni aljas dolog.
Ezen még akkor is megdöbbenünk, ha tudjuk, látjuk, hogy a kampányban az ellenzék számára semmi sem drága, mert az életben maradásuk a tét. Értjük, hiszen láttuk, hogy a felnőtteket már nem tudják mivel megszólítani, az utóbbi hónapok dirrel-durral beharangozott kormányellenes megmozdulásai sorra csúfos kudarcot vallottak, kínos érdektelenségbe fulladtak.
A magukra maradt zavarkeltők most olyan gyermekded akciókkal igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, mint a festékdobálás. Az e téren már rutinosnak nevezhető Gulyás Márton ellenzéki aktivista néhány társával most az Állami Számvevőszék épületét célozta meg narancssárga festékkel. A rendőrök ezúttal nem tartóztatták le, pedig egészen biztos, hogy a kiszabadítására már készenlétben állt a tavalyról megismert szivárványos szabadcsapat.
A Soros-féle civilek évek óta gyakorolják a „politikamentes” tüntetést, vagyis a demokrácia és a szólásszabadság égisze alatt a „nép nevében” leváltani az Orbán-kormányt. A hazai szervezetek aktivistáinak azonban Magyarországon annak ellenére sem sikerült polgárháborús helyzetet teremteniük, hogy ahhoz jelentős nemzetközi támogatást is kaptak.
Az Orbán-kormány az Európai Unió nyomásgyakorlására sem hajolt meg a Soros-terv előtt, és nemet mondott a migránsok betelepítésére. Soros György egyre több pénzt tolt a magyarok elleni hadjáratba, akik nem átallották lerántani a leplet a milliárdos tőzsdespekuláns tevékenységéről.
Az eddig jótékonynak gondolt Soros-szervezetekről kiderült az is, hogy a transzparenciát csak hirdetni szeretik, de ők maguk nem hajlandók átláthatóvá tenni finanszírozásukat. A spekuláns lefizetett újságírókkal, oknyomozó írásokkal és többtucatnyi hírportállal megerősödve évekig gyakorolhatta háborítatlanul ellenfelei lejáratását, megfélemlítését vagy zsarolását. A magyarországi médiapiacon jelentős pénzügyi tuninggal indította el például azt a 444.hu-t, amely még azután is függetlennek hazudja magát, hogy lelepleződött a támogatása háttere.
A média gyakorlatilag átvette a hazai ellenzék szerepét, látva, hogy a pártok totálisan alkalmatlanok. A nyáron beharangozott „forró ősz” is elmaradt, elég volt némi eső, és az ellenzék már nem is érezte annyira szükségét a rendszer megbuktatásának. Soros számára az Orbán-kormány eltávolítása létkérdéssé vált, így személyesen vetette be magát a kabinet elleni hadjáratba.
A bolsevik módszerekre hajazó levadászás és tisztogatás belengetését Konrád György a HVG-nek adott interjúban koronázta meg azzal, hogy Orbán Viktornak Ceausescuéhoz, az egykori román diktátoréhoz hasonló végjátékot vizionált.
Innen már csak egy apró lépés, hogy egyes ellenzéki aktivisták lámpavasra lógatnák azokat, akik mást gondolnak, mint ők. Ez viszont már nem gyerekjáték!