Most ott tartanak, hogy a családi otthonteremtési kedvezmény igénybevétele megnehezíti majd a válást, hiszen tíz évre pénzügyileg és jogilag is összeköti a feleket, akiknek ráadásul még a gyermekvállalással is meg kell küzdeniük a milliókért.
„Drágám, nagyon szeretlek, de lehet, hogy csak öt év három hónapig. Ne csatoljuk a kezünkre Orbán Viktor rózsaszínűre festett bilincsét, ne engedjük megnehezíteni jövőbeni válásunkat. Tíz év sok idő, ráadásul a gyerekkel is csak a baj van, ezért még időben zavarjuk ki a hálószobánkból a kormányt a felkínált húszmillió forintjával együtt!” Bár nagyon nehezen, de valahogy így képzelhetők el azok a turbékoló szerelmesek, akik a fent említett ok miatt utasítják el az otthonteremtési támogatást. Ez az érv akkor is nagyon erőltetettnek tűnik, ha abból a tényből indulunk ki, hogy igen jelentős a magyarországi válások aránya. A kormánynak talán mégsem az a dolga, hogy a családok szétesését tartsa kiindulási alapnak. Az állam akkor jár el helyesen – gondoljunk csak a nyugdíjkérdésre –, ha a gyermekáldást támogatja.
Az otthonteremtési program ellenzéki torpedózgatása egyébként másra is rávilágít. Nem is akármire. Ha egy országban a kétszer tízmillió forintos segítségről folyik a vita, hogy az például miért nem jár a BAR-listásoknak is, akkor annak az országnak a pénzügyi és gazdasági helyzete vélhetően elég jó passzban van.
Idén érkezünk el az egymást követő hatodik évhez, amióta a Fidesz–KDNP-kormány irányítja hazánkat. A balliberális politikusok és megingathatatlan szaktekintélyű közgazdászaik korábbi jóslatai alapján most arról kellene beszélni, hogyan lehet újraépíteni a romba dőlt Magyarországot. Ma már recesszióban kellene fuldoklania a gazdaságnak, össze kellett volna omlaniuk a közműcégeknek, a külföldi tulajdonú bankoknak menekülniük kellene, a rendőröknek és a katonáknak pedig nem a zöldhatárt, hanem a kormányt kellene védeniük az éhséglázadástól. Hiszen megmondták, hogy a kormány gazdaságpolitikája fenntarthatatlan és a növekedés is csak az uniós pénzeknek és az egyszeri intézkedéseknek köszönhető. Tegyük hozzá, ilyen egyszeri intézkedés a lakásépítések forgalmi adójának a csökkentése is, amely újra lökést adhat az építőiparnak, azon keresztül a foglalkoztatásnak és a bruttó hazai termék bővülésének. Bizony, az ilyen és ehhez hasonló egyszeri lépések bevezetését hívjuk a kormányzásnak. Többet ér egy jól időzített lépés a helyes irányba, mint egyszerre száz a szakadék felé.
Olyannyira nem lett igazuk a huhogóknak, hogy ma már a hiány nélkül tervezett költségvetés összeállításáról is lehet értekezni. A nullás deficittel összeállított büdzsé elérhető távolságba került, mondhatni szándék kérdése annak megalkotása. Ki gondolta volna ezt akkor, amikor 2010 előtt Görögországgal említették egy lapon hazánkat? Azóta az is kiderült, hogy megteremthető az a gazdasági környezet, amelyben úgy lehet eltüntetni az inflációt, hogy az alapkamat csökkentése egymás után dönti meg a mélységi rekordokat. Aki pedig azzal érvel, hogy mi haszna a lakosságnak a szépen mutató makroszámokból, az vessen egy pillantást a fogyasztás adataira. Több mint két éve nő megszakítás nélkül a kiskereskedelmi forgalom, ráadásul ma már az árfolyamok változásától sem kell tartani. Na ugye.