Ha valaki eddig nem akart elmenni az unió migrációs politikájáról szóló hazai népszavazásra, az talán most meggondolja magát. Ha más nem, akkor a baloldal Magyarország-ellenes politikája az, ami a voksok leadására buzdíthatja az embereket. A brüsszeli állásfoglalást ugyanis, amely lehetőséget teremt arra, hogy központilag pénzbüntetéssel sújtsák Budapestet, az MSZP, a DK, az Együtt és az LMP képviselői egyaránt megszavazták. Ezzel tulajdonképpen elismerték, hogy semmi kifogásuk az uniós kényszer-betelepítés ellen.
A szocialisták a hét végén átléptek egy olyan határt, amelyik már a jó ízlést sérti. Arra buzdítják igencsak megfogyatkozott táborukat, hogy maradjanak távol az urnáktól, s szavazás helyett vegyenek részt az általuk szervezett első Szabad Európa-napon. Az elnevezés nem véletlen, a pártrendezvény szervezői tudatosan hivatkoznak az azonos nevű egykori rádióra. El is magyarázzák hét végi közleményükben, hogy ezt hogy kell érteni. Ha valaki október 2-án voksolás helyett úgy dönt, hogy inkább Mesterházy Attila volt MSZP-elnökkel piknikezne, az szerintük ahhoz hasonló cselekedet, mint amikor „a szüleink, nagyszüleink titokban hallgatták” a Nyugatról sugárzott műsorokat.
Itt a Szabad Európa Rádió, a mikrofonnál… – szólt több mint 42 éven keresztül a hallgatóságnak, akik közül sokan az egzisztenciájukat kockáztatták a műsorok követésével. Kelet-Közép-Európában a szovjet uralom alatt nagy tömegeknek gyakorlatilag ez volt az egyetlen hiteles hírforrásuk. Azok közül, akik annak idején a szabad világról és egy szebb európai jövőről álmodoztak a rádió adását hallgatva, nagyon sokan ma is élnek.
A referendumon a kormány többek között őket kérdezi meg arról, hogy erre az Európára gondoltak-e. A polgári demokrácia értékei közé sorolják-e azt, ha egy központosított hatalom meg nem választott képviselői az emberek feje fölött döntenek arról, hogy bevándorlók tömegének biztosítsanak állásokat, szociális védelmet, helyet az iskolákban a gyerekeik mellett, s vállalják azt a kockázatot, ami az ellenőrizetlen tömegek befogadásával összességében jár.
A szocialisták szerint a kabinet – az Egyesült Királysághoz hasonlóan – meg fogja égetni magát azzal, hogy kikéri ebben a fontos kérdésben az emberek véleményét. Nem zavarja őket, hogy Magyarországon senki nem kívánja megkérdőjelezni az uniós tagságot, továbbra is azt sulykolják, hogy a kvótareferendum több annál, mint amennyi most látszik: egy állomás az Európai Unióból való távozás felé vezető úton. Elképzelni sem tudják azt, hogy a tagság nem feltétel nélküli engedelmességet jelent, a csatlakozott országoknak és azok képviselőinek joga, sőt kötelessége formálni a közösség politikáját.
Egyelőre a bürokratáknak még magabiztos többségük van Brüsszelben, de csak az uniós, köztük a magyar polgárokon múlik, hogy ez így marad-e. Mind többször hallhatók az utóbbi időben különböző fórumokon a józanság hangjai, a kifogásolt magyarországi intézkedéseket pedig sokan átvették. Igaz, még kisebbségben vannak az ilyen vélemények, de magas rangú politikusok Németországban is arról beszélnek, hogy a magyar kormánynak joga van megkérdezni a polgárokat, sőt más országokban is ezt kell tenni. Hogy ki égeti meg magát a végén, a magyar kormányfő vagy az önkényes politikát folytató brüsszeli és hazai elit, még nem lefutott meccs.