A korábban a gazdasági unortodoxiát a politikai hatalom önkényuralmának egyik jelképévé kikiáltók tegnap látványos hanyagsággal kezelték a Központi Statisztikai Hivatal előzetes becslését, mely szerint tavaly az utolsó negyedévben a legoptimistább várakozásokat is felülmúlóan teljesített a magyar gazdaság. Az elemzők többsége nyíltan elismerte, hogy prognózisában mélyen alábecsülte a magyar gazdaság bővülését, a rendre farkast kiáltók azonban továbbra is az ordast keresték a számok mögött. Az éves alapon 3,2 százalékos bővülésről szóló adatok közzététele után azonnal megkezdődtek a találgatások, hogy honnan származhat ez nem várt lendület, hol lehet az a rejtett motor, amit a többség nem vett észre, vagy mert irrelevánsnak tartotta, figyelmen kívül hagyta.
Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a növekedésnek az ipar a legnagyobb húzóereje, ahogy senki sem vitatja, hogy a belső fogyasztás és a szolgáltatások felfutása is nagyban hozzájárult a nem várt bővüléshez, illetve tulajdonképpen az agráriumot és az építőipart leszámítva minden szektor kiugróan jól teljesített. Az aszály miatt visszaeső agrárkibocsátást leszámítva a GDP 3,5-3,8 százalékkal nőtt volna becslések szerint. A tegnap közzétett statisztika nem az első, váratlanul jó adat, hiszen sorban jelentek meg az igen kedvező számok a munkanélküliségről, a beruházási kedvről, az iparól, a külkereskedelmi mérlegről, vagy az államháztartás egyenlegéről. Ezen adatok sokaknak rendre kellemes meglepetést okoztak, ahogy fogalmaznak: pozitív csalódást. Idén jön a látványos visszaesés – érkezik az újabb figyelmeztetés. Korábban is sorra arról szóltak a prognózisok, hogy az unortodox gazdaságpolitika nem vezet sehova, sőt néhányan még azt is megkockáztatták, hogy az intézkedések a csőd szélére sodorják az országot. A válság kezelésére egyetlen országnak sem volt előre kidolgozott forgatókönyve, ahogy a közgazdasági tankönyvekben sem volt erre vonatkozó egyértelmű útmutatás.
Az első kétségbeesett intézkedések többsége kudarcba fulladt, az unió tanácstalansága mellett még az olyan nagy szakmai elismeréssel bíró intézmények, mint a Nemzetközi Valutaalap is kénytelen volt utóbb elismerni, hogy iránymutatásainak egy része elhibázott volt. Ekkor kerültek elő az alternatív eszközök és az innovatív intézkedések, amelyeket akkor ördögtől valónak titulált a nemzetközi közösség. De bejött. Sikerült előbb stabilizálni, majd fenntartható növekedési pályára állítani a gazdaságot, és a lépések ma már egyre szélesebb körben válnak elfogadottá, egyre-másra vissza is köszönnek más országok gazdaságpolitikájában. A geopolitikai érdekek azonban mindent felülírnak, az egyre javuló makrogazdasági mutatók ellenére Magyarországot továbbra is befektetésre nem ajánlott kategóriában tartják a hitelminősítők, bár azt követően, hogy legutóbb Lengyelországot is leminősítették, mindenki számára egyértelművé vált, hogy politikai alapon meghozott döntés volt. A nemzetközi közösség egy része továbbra is bizalmatlanul szemléli az országot, az egyre nagyobb számú elismerés ellenére. Nem kizárt, hogy idén valóban lassul a gazdaság növekedése, ennek oka az elemzők szerint elsősorban az EU-s források kifizetésének visszaesése és a külső kereslet zsugorodása lehet. Mindezt felülírhatja, ha a fogyasztás a vártnál nagyobb mértékben bővül, ha fellendül az építőipar, ha hatékonyabb lesz az uniós pályázatok kiírása – vélik a szakértők.
Készülhetünk tehát az újabb meglepetésekre: az otthonteremtési program már most látható fellendülést generált az építőiparban, a fogyasztás az adócsökkentések, a reálbér-növekedés és az alacsony infláció mellett biztosan gyorsul, a vállalati hitelösztönzés a beruházásokat segítheti és egy kormányhatározat szerint csak idén több mint 2000 milliárd forint EU-s forrást kell kifizetni Magyarországon. Tagadhatatlan, hogy minden éremnek két oldala van, és bár a többség csak az egyiket látja, attól annak valós értéke nem változik.