Donald Trumpot január 20. óta meg akarják buktatni. Elnöksége kezdete óta. Ez teljesen nyilvánvaló. Január 20. óta egyetlen cél lebeg Trump ellenfeleinek – a liberális média, az amerikai politikát évszázadok óta meghatározó két politikai párt és a különböző lobbiszervezetek – szeme előtt: megbuktatni az elnököt. Bármi áron.
Donald Trumpot nem sokan szeretik. Érthető, miért. Nem túl szimpatikus. Arrogáns üzletembernek tűnik, aki céljai megvalósítása érdekében képes bármit megtenni. Amatőr politikus, aki fél év alatt sem tudott rendet tenni a Fehér Házban. Bizalmasai, tanácsadói és miniszterei jönnek-mennek. Képtelenség követni tetteit.
Diplomáciai érzéke nulla. Sértett gyerekként reagál az őt ért bírálatokra. Mindenkit elküld melegebb éghajlatra, anélkül, hogy számolna szavai következményeivel. Külpolitikai lépései pedig kiszámíthatatlanok. Észak-Koreát háborúval fenyegeti, a NATO-t elavultnak nevezi, szerződéseket mond fel, egyezményekből lép ki.
Két dolgot viszont ne felejtsünk el. Trumpot egyrészt az amerikai nép válaszotta meg, nem a németek. Lehet persze érvelni azzal, hogy hárommillió szavazattal kevesebbet kapott, mint Hillary Clinton, de ha az amerikai választási rendszer így működik, akkor azt illene elfogadnia mindenkinek. Másrészt: a hibák, bakik, vitatott lépések ellenére Trump a legtöbb esetben tartja magát ígéreteihez.
Nem tért el nagy ívben attól a politikától, amelyet választási kampánya során hirdetett meg. Az amerikaiak – különösen a konzervatív beállítottságúak – erre szavaztak: az America First (Amerika az első) programra. A legújabb felmérések pedig azt mutatják, hogy nem csökkent Donald Trump támogatottsága január óta, választói továbbra is bíznak benne.
A fent említett bírálók és rosszakarók azonban ebbe nem nyugszanak bele.
A kezdetek kezdetétől fogva abban bíznak, hogy Trump előbb-utóbb megbukik. Idesorolhatjuk a természetes ellenfeleket – mint Clintont – az igen befolyásos liberális értelmiségi elitet, Kaliforniát, Hollywoodot, az Oscar-díjasokat, a Grammy-díjasokat, a sajtóorgánumok többségét, de még az FBI-t is, amelynek emberei szinte naponta szolgáltatnak bizalmas és Trumpra nézve kínos információkat a The New York Timesnak.
Az elnököt azonban saját szövetségesei sem kímélik: a republikánus párti politikusok úgy viselkednek, mint a demokrata pártiak. Trump minden megnyilatkozásán megbotránkoznak. Minden egyes lépése után az elnökkel szembeni alkotmányos vádeljárás megindításával fenyegetnek. Nem véletlenül. Az amerikai kétpártrendszer ugyanis egypártrendszer. A legfontosabb tisztségek el vannak osztva a politikusok között. A szenátorok és a képviselők megszokták a kényelmes bőrfoteleket. Nem fogják hagyni, hogy egy kívülálló belerondítson jólétükbe.
A Charlottesville körül kialakult és mesterségesen felfújt hisztéria ugyanebbe a forgatókönyvbe illik. Az elnök nem ítélte el kellő határozottsággal a városban történt erőszakot, sőt mindkét oldalt, az antirasszista tüntetőket és a szélsőjobboldali felvonulókat is hibáztatta az összecsapásokért – harsogja napok óta a CNN-től a német külügyminiszterig mindenki. Az igazság azonban az, hogy Trump – nagyon helyesen – elhatárolódott a valóban szélsőséges eszméket hirdető csoportoktól, egyben figyelmeztetett: az erőszak semmiképp sem megengedett, bárki legyen az elkövető.
A Charlottesville-ről folyó politikai diskurzusnak az erőszakos események másnapján le kellett volna zárulnia. Trump azonban mondott valamit, és ezzel minden kétséget kizáróan bebizonyította: ő maga a Ku-Klux-Klan vezetője, akit a háttérből Putyin irányít. Az elnök ellen alkotmányos vádeljárást kell indítani. Azonnal megbuktatni. Bármi áron.